Elesett és fennkölt, Székely Örs különös állat, klasszikusokkal gyógyítja a hús fájását, begubózik, megfeszül, szorong, majd szóródnak szavai, mint a mák, engedi el magát, sőt támad. És azt álmodja, valami állat nézi, amíg alszik. Aztán simulacrum és dialektika útvesztőiben bolyong, állítás-tagadás-tagadás. Galaktikus egyedüllét, és nem süpped divatos melankóliába, konkrét vágya van: communio és kommunizmus. Hölderlin, Szilágyi, Escher, Bach így utópikus archaizmusok. A legközelebbi és a legtávolabbi, hát, ha nem is esnek egybe, egymásban nyílnak cselekvésre. Te vagy, az idegen bolygó.