A Minuszinszki-völgykatlan 5000 esztendős emlékoszlopai, kőbálványai, kővésetei- és raj­zai megdöbbentő eredetiségről árulkodnak. A Jenyiszej folyó mentén élők, különösen az okunyevi kultúrát létrehozó közösségek az újkőkor és bronzkor határán elénk tárták hétköznapjaikat és kapcsolatukat a láthatatlan világ erőivel, az égbolt szellemeivel, csodálatos kőbe vésett, karcolt, pontozott, festett, csiszolt képeiken. Látásmódjuk végtelenül egyszerű, de pontos, célratörő. A megjelenítések sajátos rendezettsége még a mai legnagyobb művészeket is zavarba hozná, hiszen ezek a névtelen alkotók nem ismerték az exibicionizmust, a hírnevet. Ezek a művek a mágikus megidézést, a varázslást szolgálták. Lehet, hogy amit látunk, megtörtént esemény, lehet, hogy óhaj az istenekhez. Némely kép tán titkos kívánság, melyet eldugott szurdokokban helyeztek el, miután elkészült. Ezekre a kérdésekre nem válaszolhatunk. Egy dolog azonban bizonyos, amit meg kellene szívlelni a mai embernek is. A Jenyiszej völgyében élők pontosan tudták a teremtett világban az ember helyét. Ez a hely a Teremtés Hegyének közepe táján lehet, semmiképpen nem a csúcsán, ahogyan a modern emberek többsége hiszi. Az orosz, szibériai szerzőtriász 300 ősi alkotást gyűjtött össze páratlan művében. Én csupán megpróbálom az egyes monumentumok, kőrajzok, vésetek plasztikusabb értelmezését adni, mint az archeológus kollégák, hogy a nagyközönség számára is közért­hetőbbé váljon ezen leletek nagyszerűsége, s kedvet adjon ahhoz, hogy a könyvvel ismerkedő továbbolvassa saját kreativitásával, tapasztalatával, tudásával az általam nem elemzett prehistorikus kőfaragványokat. Sok erőt és kedvet kívánok hozzá! Stanczik-Starecz Ervin