Több műfajban alkot a szerző egyforma magabiztossággal, de közös jellemzőjük az alkotásoknak (ez a 11. kötete a tudományos, antropológiai munkáival együtt), hogy az isteni miszticizmus vonzáskörében bontják ki igazi, mély értelmüket. A szép lélek szépet teremt, nem is tud mást. A szerző ezt bizonyítja nemcsak fotóival, hanem a kötetben megjelentetett verseivel, színműveivel és novelláival is. Példát mutat és tanít, felfedez és továbbadja számunkra kincseit, amelyeket nem csak itthon hanem pl. az indiánok földjén is gyűjtött. Megtanít bennünket a tragédiák (feleség elvesztése, édesapja ’56-os forradalmi mártíromsága, a barátok halála) elviselésére: „Büszke szarvas sír…” De beszéljen helyettem az író, akinek léleképítő gondolatai teremtésre, cselekvésre, helytállásra ösztönöznek bennünket: „Van-e merszed lelkedhez?”; „Gyávaságunk zár vaskalitkába minket”; „Hit és erő győz!”; „Hajtsd le fejed, ha vesztesz, alázatból tanulhatsz!”