A szerző legújabb kötetében két, egymáshoz kapcsolódó kisregény olvasható. Az első történet egy jól szituált özvegyasszonyról szól, aki nővére külföldre távozásakor úgy érzi, teljesen egyedül maradt. Rendszeresen látogatja férje sírját, ám egy ilyen alkalommal rémülten veszi észre a sír melletti parcella feldúlását. Szívébe markol a pusztulás iszonyú képe… Elhatározza, hogy férje – s majdan saját – földi maradványait méltó és biztos körülmények közé helyezi. Célját azonban csak úgy érheti el, ha öröklakását oly feltételekkel értékesíti, hogy haláláig benne lakhat… A második kisregény az 1956-os magyar forradalomról szól. Bemutatja azokat a fontos politikai mozzanatokat, amelyek a forradalom kirobbanásához vezettek. Belecsöppenünk a főhős életébe, megismerhetjük élményeit, cselekvéseit és érzéseit. A forradalom lázba hozta az egész nemzetet, a tömegek lelke lángra lobban a szabadságért. Aki részt vett benne, úgy élte át – és még ma is úgy emlékezik vissza –, mintha ezekben a napokban évtizedek eseményei sűrűsödtek volna össze.