Előhang Van egy öreg tölgyfa, elmúlt ezer éves, Sok vihar szaggatta, lombja könnyes, véres. Európa szíve nevelte, táplálta, Ezért van oly soká' büszke maradása! Te vagy ez ősi tölgy, dolgos magyar népem, Aki túljutottál eddig minden vészen! Elbukott még mind, ki lombod tépte, rázta, Betemette őket levelid hullása! Hol vagytok nagyura, királyok és hadak? Ti rég letüntetek, de a nemzet maradt! A dologtalanság a pokolra szállott. Hej, nemesülnek már a régi jobbágyok! Zendüljön az ének régi dicsőségről. A mindent kivívó, két kérges tenyérről. Ész, kar ha összefog, zászlónk feljebb viszi, Járjon jó példával előttünk Kinizsi!