Petőfi Sándor János vitéze és Arany János Toldija, s bennük e két mű hősei megszületésük, 1844 és 1846 pillanatától, személyes életkorunkban pedig gyermekidőnk első ébredéseitől kezdve viaskodnak a történelem, az emberi, a nemzeti és a személyes kudarcok, csapások sárkányaival, óriásaival, farkasaival, bikáival, nagyuraival és gonoszságaival. A mese, a mítosz és a szoros történelemértelmezés ölelkezésében született, az országot és annak magyarul tudó lakóit megszólító művek úgy halhatatlanok, akár a szóbeliség korszakában a népköltészet: világértelmezést, filozófia előtti teljes világképet, nyelvet, eszmét, esztétikumot üzennek, amelyek – az Isten iránytűiként – tanítanak, ösztönöznek, és igazítanak el a sorsban ma is. A két költő barátsága, amit Arany János Petőfitől éppen a Toldi megírásával nyert el, e két mű irodalmi kozmoszában a két főhős örök barátságává is vált. S mert mintáikban nemcsak mesés vagy mondai, hanem valóságos nemzeti hősökből is táplálkoztak, ők a legtermészetesebben magyar hősök is. A két elbeszélő költemény egymás és az olvasók elé állított tükrét ebben a könyvben Papp Nikolett grafikusművész mélységeket kifejező, a föld és ég világát egymásra sugárzó rajzai kapcsolják össze egyetlen kivételes egésszé, közös vonásokkal, színekkel, tónusokkal értelmezve az alkotások világát. Lélek- és emberalakító erőkké, látható energiákká formálva üzeneteiket az utókornak.