Az Uz Bence-sorozat novellái egytől egyig az az őstermészettől még el nem szakadt embernek, a havas nyers és primitív, s különösképpen: mégis bonyolult és érzékeny lelkű fiának a belső világába nyitnak mélységes bepillantást. S hozzá: milyen keretben, a színeknek és szavaknak milyen zenéje közben történhetik ez a bepillantás! Emberrel, állattal hogy vele él, együtt lélegzik és liheg maga az erdő, az ő ragyogóan színes őszével, fenségesen hallgatag, csupahó telével, ellenállhatatlan sodrú tavaszával, melyben ember, állat és növény kicsordulásig feszült nedvek bőségével telítődik... A leírás, a természet megelevenítésének varázslatos képessége különben is Nyirőnek mindig egyik legjobban méltányolt, legerősebb írói kiválósága volt. De hogy lát ezenkívül ez a küzdelmeken, szenvedéseken edződött, élete delén álló író már mindent, életet és halált, a megértő bölcsességnek mily magasságából!