Németh János 1934-ben született Zalaegerszegen régi, neves „agyagos” családba. Gimnáziumi éveiben mintázta meg Munkácsy Köpülő asszonyát: „Ekkortól kezdődött az én jegyességem az agyagszobrászattal.” 1953-ban került az Iparművészeti Főiskolára, ahol Borsos Miklós pártfogásába vette a származása miatt „osztályidegennek” számító fiút; az „agyagos” mesterség titkait Gádor István tanítványaként sajátította el. Művészi útkeresésében szerepet kapott a tervezői munka, hiszen szerinte, aki oklevelet kap, még nem művész. 1961-ben, szülővárosában rendezte első kiállítását, amit az évek során tárlatok, köztéri művek, utazások követtek. Első külföldi útja Olaszországba vezetett, ahol a reneszánsz kerámia alkotásai mellett az etruszk agyagszobrok nyűgözték le: „Robbia előtt fejet hajtottam, de előttük letérdeltem”. Németh a folklór gyökereiből repíti fel munkásságát az autonóm grand art magasságába. Szobrászatának tüneményes, ironikus atmoszférája természetesen következik figurái, állatai anatómiai „elmintázásának” arányaiból. „Én nem festett agyagból készült szobrokat akartam csinálni, hanem agyagszobrokat, amik magukban magában hordozza az égetett agyag minden jellemzőjét.” Épületplasztikái, domborművei életművének esszenciáját adják. A nemzetközi kerámiatalálkozókon több alkalommal szerzett rangos elismerést, tucatnyi elismerésben részesült: megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést és a Munkácsy-díjat, 2014-ben elnyerte Kossuth-díjat meg a Nemzet Művésze megtisztelő címet. 2013-tól a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.