Tudjuk, hogy a nádor a Magyar Királyságban a mindenkori király helyettese, ám az már jóval kevésbé ismert, hogy egyúttal – a király személye után – a legfőbb bíró, a hadsereg „főparancsnoka” és az állami közigazgatás legfőbb vezetője is volt, azaz kulcsszereplő a királyságban. Ha Magyarország „nagyhatalmi időszakában” a király személye kicsit el is homályosítja szerepüket, a Habsburgok által uralt országban vagy országrészekben a – relatív – függetlenség őre, a nemzeti érdekek képviselője volt, amely szerepüket nádoraink nagyszerűen be is töltötték – miként az e könyv lapjain kiderül. A köztudatban neveik mégis alig ismertek: a korai időkből Katona Józsefnek köszönhetően Bánk bán közismert, valamint a méltóság utolsó kiemelkedő képviselője, József nádor, aki „Habsburgnak született, de magyarként halt meg”. Bár a mű szakdolgozatnak készült, a Szerző stílusa most is igen olvasmányos, könyvét gazdag illusztrációs anyaggal kiegészítve adjuk közre. A kötetben részletesebben, sok képpel oldalpárokba rendezve szereplő várak, kastélyok (fotók: Horváth Zoltán György): Appony, Bajmóc, Bazin, Berencs, Budatin, Csejte, Cseklész, Detrekő, Fraknó, Fülek, Galánta, Ghymes, Hollókő, Kismarton, Léva, Litva, Murány, Nagybiccse, Nyitra, Oroszlánkő, Óvár, Pozsony, Sárvár, Siklós, Somoskő, Sztrecsény, Tapolcsány, Trencsén, Vöröskő, Zayugróc