A Tündérkert Móricz Zsigmond 1922-ben megjelent regénye. A mű az Erdély-trilógia első kötete, és a 17. századi Erdély politikai és társadalmi világát eleveníti meg. Az író kortársa, Schöpflin Aladár szerint a regény "a 20. századi magyar irodalom legnagyobb és legsikeresebb erőfeszítése múltunk birtokbavételére". A Tündérkertben két 17. századi erdélyi fejedelem, Báthory Gábor és Bethlen Gábor élete kerül bemutatásra. Báthory Gábor a fiatal fejedelem, aki élvezi az életet, és mértéktartást nem ismerő életstílusával eléri, hogy még a saját emberei is ellene forduljanak. Vele ellentétben Bethlen Gábor igazi mintaalak a regényben, aki mindig jól átgondolja a cselekedeteit, és igyekszik mindenben segíteni a népnek. Harc, szerelmi tobzódás, kiszámíthatatlan indulatok, okos, messzire világító tervek s az élvezeteken kibicsaklott törekvések, az élettől kicsikart örömök és bűnhődések, meghunyászkodó, alamuszi megalázkodások és kegyetlen-kemény vívódások, árulások regénye a Tündérkert, a 20. század kiemelkedő jelentőségű magyar nagyregényének első része.