1944-1945-ben a megszálló Vörös Hadsereg az akkori Magyarország területéről több százezer embert vetett fogságba, hogy legnagyobb részüket elhurcolja - Szolzsenyicin szavaival élve - a Szovjetunió térképét légypiszokként beborító kényszermunkatáborokba. A hadifogolyként, illetve internáltként elhurcoltak a GUPVI (Hadifogoly- és Internáltügyi Főparancsnokság), míg a szovjet hadbíróságok által hosszú évekre, évtizedekre elítéltek a GULAG (Lágerek Főparancsnoksága) fennhatósága alá tartozott lágerekbe kerültek. Szemelvénygyűjteményünk tematikus bontásban, a túlélők visszaemlékezésinek egyes részleteit csokorba szedve örökíti meg az elfogott, illetve az úgynevezett málenkij robot (egy kis munka) ürügyével lépre csalt, közös sorsban osztozó katonák és civilek, férfiak és nők, fiúk és lányok megpróbáltatásait: rabságba vetésüket, a gyűjtőtáborokból a céltáborokig tartó hosszú és gyötrelmes vonatutat, a lágerélet mindennapjait, a foglyok ott átélt szenvedéseit, hazatérésüket, majd az itthoni megaláztatásokat, a rájuk kényszerített hallgatást.