… Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom… Kertészkedő, virágkedvelő családban nőttem fel, nem volt hát véletlen, hogy a Kertészeti Egyetemen tanultam dísznövénytermesztést. Akkoriban a kertészet, csakúgy mint a mezőgazdaság többi ágazata, gépesített, kemizált nagyüzemekből állott. Nehezen találtam kapcsolódást az otthonról hozott élmények, értékrend és a szocialista termelőszövetkezet munkamódszerei, elvárásai között. Szerencsére rátaláltam a Biokultúra Egyesületre, ahol egyre több bizonyítékát láttam, lehet műtrágyák, gyomirtók, erős vegyszerek nélkül is eredményesen gazdálkodni, környezetkímélő módon egészséges ennivalót termelni. Saját szakterületemen, a fűszernövények, évelő virágok nevelése során is beváltak az ökológiai gazdálkodás módszerei. Ma is jól használható tanácsokat, útmutatásokat találtam a könyvtárakban a rég elfeledett, gazdag magyar kertészeti szakirodalomban, hiszen néhány száz éve őseink még a mai biokertészetekhez hasonlóan gondolkodtak a természetről, benne az ember, a növények, állatok életéről. Romló természeti környezetünk, az oktalan energiapazarlás, a lassan önmagát is elfogyasztó fogyasztói társadalom láttán egyre inkább érezzük saját felelősségünket is a jövő alakításában. A növényvilág törvényeinek megfigyelése, elődeink tudásának újraélesztése talán segíthet jó megoldásokat találni a jelen gondjaira is. A kertész növényeivel együtt folyamatosan benne él az esztendő körforgásában, ezért gondoltuk, hogy talán a kalendárium a legtermészetesebb forma, ha a fűszeres, virágos biokertben végzendő tennivalókat akarjuk összegyűjteni. A rajzok Beleznay Annamária munkái. A svábhegyi, szentendrei, balatoni tájak, a régi kertek mintha valami rég letűnt aranykorról üzennének. De miért ne lehetne így élni? Lassabban, csendesebben, szemlélődve, emberi mértékkel… A fényképeket Holobrádi Miklós, Holobrádi Péter és Lechner Gabriella készítette budaörsi, káptalanfüredi kertekben, dunántúli tájakon. Reméljük, haszonnal és talán élvezettel is forgatja majd könyvünket a kedves Olvasó! Hét éve írtam a Fűszeres, virágos kalendáriumot. Most, az újabb kiadás előtt újraolvasva, úgy gondoltuk, hogy a szöveget a rajzokkal gyakorlatilag változatlanul adjuk közre újra. (Azóta se írtál jobbat, ahogy ismerőseim kedvesen biztattak…) De időközben a fiaimtól és az unokahúgomtól új fotókat is kaptam! Ők már egy másik nemzedék szemével csodálkoznak rá a teremtett világra. A jó kép olyan, mint a vers. Egy rendkívüli pillanatba sűrítve rávilágít a jelenségek mögött rejtőző igazságra. Ahogy Weöres Sándor fogalmazta meg: „Mit málló kőre nem bízol mintázd meg levegőből. Van néha olyan pillanat, mely kilóg az időből…” Ilyen „örök pillanatok” kerültek most ebben a kiadásban az utolsó, színes oldalakra és én hozzáírtam, amit sokszor éppen a képeket szemlélve értettem meg a Természet örök törvényeiből! Amit hét éve írtam, azt az elődeimtől tanultam, nekik köszönhetem, a képeket az utánam jövőknek. Örömmel adom tovább mindezt az érdeklődőknek!