„Zárásképpen még egyetlen figyelemreméltó jelenségre kell utalnom, ez pedig az ott élő népek kollektív emlékezetére, a magyarsággal kapcsolatos ismereteikre vonatkozik. Ahogyan Közép-Ázsia -többségükben ótürk türk-utód - népei újabban színpompás kurultájokon tesznek tanúságot hazánkban az egykori összetartozásról, ugyanennek számos jelével találkoztam Belő-Ázsiában is. Magukat hun-utódnépeknek valló nemzetiségek, elsősorban az ujgurok, ismételten lelkesen jelezték, hogy nem feledkeztek meg a jó kétezer évvel ezelőtti közös életünkről, az összetartozásunkról, egyszóval a keleti eredetünkről. Ezt ismételten megerősítették nekem az ujgur fővárosban, Uümqiben/Ürümcsiben, de ugyanezt hallottam a Takla Makan sivatag legnyugatibb szegélyének hatalmas oázisvárosában, Kashgarban, aztán kisebb ujgur oázisokban is, mint Ruoqangban/Csarkilikban). Nem vagyunk tehát egyedül a nagyvilágban, vannak rokonnépeink, akik feloldják magánytudatunkat. Bízhatunk tehát a jövőnkben, Istenünkben, valamint reménykedhetünk a kölcsönös bátorításban: „ vezesd még egyszer győzelemre néped !" Bárdi László