Vitéz ​Pusztay László honv.őrgy. tanár, közlekedési szakemberként ment nyugdíjba. A II. világháború idején bejárta egész Európát, fiatal katonaként, illetve fogolyként, – Bécstől Berlinig, Berlintől Párizsig, Párizstól Ukrajnáig. Részt vett a Puchberg-Szidingi harcokban, majd Straskirchenben amerikai fogságba került. Itt besorozták a Francia idegenlégióba, ahonnan sikerült megszabadulnia. Az ötödik Magyarországra induló fogolyszállítmánnyal hazatért. Egyhetes otthon tartózkodás után, az államvédelmi hatóságok elfogták, és malinki robot címén Munkács melletti Sojván keresztül, Oroszországba hurcolták. Verhovina előtt másodmagával megszökött. Nehéz körülmények között Rahon keresztül, csont és bőrre lesoványodva hazatért német társával Magyarországra.Horthy Miklós országlása alatt, az ország meggyarapodott. A nemzet megerősödött. Az igazság elindult, s éppen ott, ahol a honfoglaló Árpád hadai bejöttek hazánkba, s ott lobogott az ősi határon a magyar nemzet diadalmas zászlója. 1920-ban még azt a jogunkat is elvették tőlünk, hogy hadseregünk legyen. Országlása alatt a honvédség a nagyhatalmak seregei mellett Európa legkitűnőbb, pompásan felszerelt, irigyelt és tisztelt hadserege volt. Ez alatt a huszonöt év alatt a nemzet talpra állt, felemelte fejét, megacélozta erejét. Ismét méltó lett önmagához. Ezért jelentős ez a huszonöt év még az ezredévek mellett is. Mert ez, az újjászületés időszaka volt.