Fáy Aladár festőművész (1898-1963) rajzoló csodagyerekként indult, majd rajztanár lett, bár igen széleskörű ismeretei más pályák felé is vonzották. Az iparrajziskola díszítőfestő tanáraként tanulmányozza a magyar népművészetet, ennek ösztönös alapjait elemzi, könyvében megírja, festészetében megvalósítja. A Magyar Képírók Társaságának elnöke. A Képzőművészeti Főiskolán az iparművészet professzora, majd az Iparművészeti Iskola igazgatója. A háború után parasztfőiskolákon tart előadásokat, széleskörű természettudományos ismereteit téve közkinccsé. 1947-ben a nagy „összeesküvési" koncepciós perben ártatlanul elítélik. 1954-es kiszabadulása után az Állat és Növénykert segédmunkása, ahol mind festői, mind természettudósi, mind írói képességeit hasznosítják. Egész életével a magyarságot szolgálta. Sokoldalú, termékeny, szolid egyénisége példakép lehet.