CD Hangoskönyv, Seres Ildikó és Nemcsák Károly előadásában. Az írásművészet közismerten nehéz műfaja a novella. Az epikus közlés szabadságával szemben vállalnia kell a mondanivaló feszes, szinte dramatikus sűrítését, hogy az üzenet katartikus erővel hasson olvasójára. Az ifjú írónőnek – Kégl Ildikónak – sikerült jó novellákat írnia, és elérnie az olvasók szívéhez. Novelláinak különlegessége három érték összefonódása: elsőképpen az aktuális probléma gyanánt megjelenített, valójában örök emberi konfliktusok, az örökzöld, fájdalmasan közös lelki és kapcsolati helyzeteink megidézése. Második sajátos értéke a pszichológiai hitelesség, az a tudás, amellyel akár esszé formájában is megírhatná mindazt, amit mégis novellaként formál meg, hogy ezáltal elérje olvasóinak érzelmi rezonanciáját. Meghökkentő könnyedséggel használ pszichológiai szakfogalmakat, pl. egy „regresszíven szenzitív” szőke lelkű nőt idéz egyik novellájában, aki voltaképpen barna hajú, de a novellában hamarosan kiderül esendősége, gyengesége, „szőkesége”. Világossá válik, miért is regresszív és szenzitív. Kégl Ildikó szinte pszichológiai ismeretterjesztést szolgál az írásaival, amiképpen például arról a férfiról ír, aki „túl alacsony volt a boldogsághoz”. Főhősében ismerhetjük meg az önbizalom hiányának végzetes boldogtalanságát, tragédiáját. Vajon ráismerünk-e az önmaga elfogadására képtelen férfiban és őt reménytelenül szerető párjában életünk hasonló helyzeteire, ismerős alakjaira, vagy akár saját Achilles sarkainkra? Kégl Ildikó ügyesen gondoskodik erről a konfrontációról. Üzenetei olyan finom rejtekutakon szivárognak be a szívekbe, hogy már csak akkor vesszük észre a hatást, amikor érzelmileg rezonálva állást foglalunk. Harmadik írói erénye a személyes őszinteség. Érezzük, tudjuk, „kiolvassuk” a novellák hőseinek önmagukkal való viaskodásából az önelfogadás, önbizalom és életbátorság kulcsélményének fontosságát az író személyes világában is. Ez a vállalás tiszteletre méltó, bátor és példaadó. Vajon a „Gyapjúkabáttá vált történet” főhőse az elhantolt vágyak nosztalgikus emlékeinek melegében mennyire tud kárpótlást nyerni, és veszteségét elhordozni? Vajon a nap mint nap tükörbe néző, önszembesítő tekintet hogyan tudja az önelégületlenség rázuhanó érzését elhordozni? Folytathatnám a leheletfinom lélektani állapotokból hozzánk érkező üzenetek sorolását, ehelyett azonban inkább a könyv elolvasását javasolom, hogy minden olvasó része lehessen az önkonfrontációnak és a csendes katarzisnak. Olvassátok hát el mielőbb Kégl Ildikó novelláskötetét!