Válogatásunk címe azonnal felveti a kérdést, létezik-e katolikus||irodalom, s ha igen, melyek azok a jellemzői, melyek jogossá teszik a||megkülönböztetést. A válaszért Sík Sándorhoz fordulunk. Alapvető||fogódzókat adott a Vigiliában megjelent közismert és gyakran idézett||tanulmányában, a katolikus irodalom problémáiról szólva. Talán még||bővebb, szerteágazóbb kifejezését találjuk e kérdéskörben Irodalom és||katolicizmus című írásában, amely A katolikus írók új magyar kalauza című||kötetben jelent meg (290–347).||||Sík a hiteles irodalom lényegét így világította meg: „A művész az||ő alkotó tevékenysége mélyén, valamiképpen az érzékfeletti világgal, az||emberen túli valósággal, a titokkal érintkezik; erről meg van győződve||lelke legmélyén minden művész – feltéve, hogy igazán művész – az is,||aki nem mondja, az is, aki önmaga előtt is tagadja, az is, aki cinikusan az||ellenkezőjét vitatja… Igazi művész nem lehet materialista vagy pozitivista,||mert önmagában élte át a Szellem szuverenitását, az ige testté válását. Ezt||az igét kell szolgálnia, minden mást – még a vallást, az erkölcsöt, a hazát, az||emberiséget is – csak ezen át szolgálhatja”.||||Nyilvánvaló, ebben az összefüggésben az ige szolgálata nem az||igehirdetéssel azonos, hanem az ajándékképpen kapott Szellem kifejezése,||s ez által a Titok lényegének megsejtése. Az ajándékot megkaphatja, aki||előfeltevések nélkül szolgálja a szépséget, amely a teremtett világban és az||emberi létben egyformán adott.||||A katolikus művészet fogalmát semmiképp sem tekinthetjük irodalmi||irányzatnak vagy iskolának, nem is lehetne, hiszen egyetemes igényű,||mindegyik irányzatból befogadja és tartalmazza az emberi törekvéseket.||„A katolikus lélek minden esztétikai áramlatban otthon találja magát – írta||Sík Sándor –, és minden komoly ízlésformában kifejezheti élményeit …||egyetlen irányt sem lehet katolikusnak mondani, mint ahogy nem lehet||nem-katolikusnak mondani sem.”