Janus Pannonius éppen összeesküvést sző Mátyás ellen, miközben barátja, Galeotto Marzio azt kérdezi tőle, miért nem ír verset magyar nyelven? Janus szerint ez lehetetlen, és összeveszik Galeottóval. Mérgében berohan a könyvtárba, ahol az egyik kódexből magyar nyelven írt költemény hull a lába elé. A verset kétszáz-hetven évvel korábban írták, Imre király udvarában. A hajdani trubadúr csélcsap ifjú: egyszerre három nőnek is teszi a szépet, s mialatt a király öccse, a későbbi II. Endre felkelést szervez Imre ellen, Ádám, a trubadúr a királyt segíti. Janus, a pécsi püspök pedig szerelmes lesz, s lírája újabb lendületet kap, ám nem tudni, hogy valójában ki is írja ezeket a verseket: J. Pannonius, a költő, vagy Ábel, a hajdan élt trubadúr? Janus, a kétarcú római isten neve itt több értelmet nyer: bár egyik orcája sír, a másik nevet, a világok mélyén ennél sokkal több van. Több titok, több szerelem, több költészet. Gáspár Ferenc legújabb művében a hagyományos történelmi regény ötvöződik a szürreális világgal. Könnyed regény és vérbő fantázia: ez a Janus, mely alcíméhez hűen elvarázsolja az olvasót.

Csélcsap természetével, a titkos tanok keresésével akár ma is köztünk élhetne Galeotto Marzio, Mátyás király könyvtárosa, Janus Pannonius hű barátja, eretnek nézetei miatt a velencei inkvizíció üldözöttje. Róla szól ez a könyv, ám megjelenik egy új szereplő is, Kampó, Mátyás király táltosa, akiről Ipolyi Arnold úgy ír, mintha valóságosan létezett volna. Ez a hol valóságos, hol misztikus történet az első oldalaktól kezdve úgy vonzza be az olvasót, lapjain úgy elevenedik meg a XV. század reneszánsz forgataga, hogy szinte sajnálja, amikor véget ér, amikor be kell csuknia a könyvet. Régi ismerősökről olvas, Vlad Draculról, Mátyás királyról, Beatrix királynéról, s mégis mintha először tenné mindezt. Galeotto pedig, bármilyen kalandos utat is jár be hosszú élete során, mindig úgy ír, mintha az élete utolsó pillanata volna. Hű marad jelmondatához: halandónak születtünk, és a vég már kezdettől ott lebegett a fejünk felett. A könyv szerkesztője, Berka Attila szerint ez regény a szerző, Gáspár Ferenc lírai ars poeticája.

A Péterek és Júdások Pósa Zoltán szubjektív történelemkönyve legújabb korunkról. A novellisztikus történetek időbeli horizontja leírja ugyanazt az ívet, mint az író regényirodalma a félig múlttól napjainkig, olykor áttévedve a jövőbe, a képzeletbe, a mesébe is. Kis- és nagyvilágunkban újra meg újra szembesülünk azzal a kérdéssel, hol húzódnak meg a kompromisszum és az árulás határai? Korunkban is együtt élnek a Péterek, akik a túlélésért tagadják meg átmenetileg színből a Mestert, valamint a Júdások, akik ma is a gyilkos pribékek kezére juttatnák Jézus Krisztust, a világ megváltóját harminc ezüstpénzért.

Első szerelem: van olyan, akit ne érintene meg ez a téma? Pláne, ha vérbő mai történetként tálalja a szerző az érdeklődők elé, olyan körítéssel, amely lázba hozza még a kifinomult ízlésű, ínyenc olvasókat is. Az Ezerkettedik, avagy az első éjszakában Barna Martin a debreceni egyetem húszéves hallgatója és szerelme, Judit együtt olvassák fel a fiú tizennyolc novelláját, s miközben olvasnak, a lány lassan levetkőzteti a fiút. A novellák pedig Magyarország történetének utolsó hatvan-egynéhány évét dolgozzák fel a Pósa Zoltántól már megismert szenvedéllyel és irodalmi igényességgel.

Tíz híres magyar csatát elemez Marossy Endre régész-hadtörténész izgalmasan és újszerűen.