*

*

Érdekes szervezetei voltak az újkori- és a lassan modernizálódó Magyarországnak a korabeli nagybirtokok. Hagyományaikat, berendezkedésüket illetően alapvetően középkori vonásokkal rendelkeztek; 1848-ig egyszerre voltak gazdálkodási, közigazgatási és igazságszolgáltatási szervezetek. Az évszázadok alatt sokat formálódó patriarchális rendszerükkel az uradalmakban élő jobbágyságnak, zsellérségnek, s más társadalmi rétegeknek a reciprocitív kapcsolatok révén megélhetési kereteket tudtak biztosítani. A nagybirtokosok a legtöbb esetben meg voltak arról győződve, hogy tulajdonuk, földjük számukra örökéletű; a vérrel való adózás, a helyi irányítási funkciók ellátása és az uralkodó felé gyakorolt hűség miatt birtoklásuk jogcíme nem kikezdhető. Ám a 18. századi európai változások révén egyre inkább kiderült, s 1848 után nálunk is bizonyossá vált, hogy ez a tradicionális nagybirtok fennmaradásához már kevés. Magyarország az 1780-as évektől egyre inkább bekerült a közép-európai gazdaság, a Habsburg Birodalom gazdasági munkamegosztási rendszerébe, s ezzel párhozamosan egyre több nyugati eszme (racionalizmus, liberalizmus stb.) és a polgári életvilágra jellemző szokás terjedt az országban. Nagy kérdés volt, hogy mennyiben tud alkalmazkodni a főúri réteg ezekhez a változásokhoz? A hajdani úrbéres adókból már nem lehetett megélni, a túlélés egyetlen esélye a gazdálkodás megújítása, a piaci rendszer működési elveinek megtanulása, a bérletek felvállalása, a szakmai képzettség megszerzése, a modern technológiák alkalmazása volt. Voltak olyan riasztó példák is, amelyek egyre inkább a modernizáció felé terelték a hazai nagybirtokosokat. A herceg Esterházyak csődje az 1860-as években már világosan jelezte, hogy az új viszonyok között nincs védettség, a földeket, s ezzel a hagyományos létalapot könnyen és gyorsan el lehet veszíteni. De az is egyre inkább felismerhetővé vált, hogy az 1850 után meginduló európai agrárkonjunktúra kihasználása nagy jövedelmekkel kecsegtet, érdemes volt tehát ez irányban lépéseket tenni. Ezek a makrogazdasági folyamatok és változások jól tükröződnek a kötetben. „A Földesurak Szerepe” című, a Dominium sorozat ezen IV. kötetébe szerkesztett tizenhét tanulmányból végig kísérhetjük, hogy a hagyományos adóztató jellegű birtokokból hogy jönnek létre egyre inkább majorsági termelést folytató agrárnagyüzemek.