Dr. ​Henkey Gyula etnikai embertani vizsgálatait 1956 januárjában kezdte és 1997-ig a Kárpát-medencében 193, Bulgáriában pedig 8 helyszínen összesen 35 103 felnőtt személyt vizsgált, akik közül 32 899 a magyar, a többi hazai német, szlovák, horvát, bunyevác, sokác és bulgáriai tatár. 2001 őszéig 157 szakcikke és tanulmánya jelent meg. A kandidátusi fokozatot 1990-ben „A magyarság etnikai embertani képe" című értekezésének megvédésével szerezte meg. A szerző dunántúli, csallóközi, székely és kárpát-medencei kutatásainak foglalatát e kötetben tesszük közzé. Dr. Henkey Gyula érdeme, hogy Bartucz Lajosnak a turanid típus alföldi (nagy-magyar-alföldi) változatával kapcsolatos nézetét szakfotókkal, egyéni adatokkal és átlagokkal bizonyította, vizsgálatai szerint is ez a változat a magyaroknál a leggyakoribb jellegegyüttes. A szerző kutatta a környezetünkben élő népek embertani jellegeit is, foglalkozott az antropológiai kölcsönhatásokkal. Vonatkozó eredményei e kötet utolsó tanulmányából ismerhetők meg. Vizsgálati eredményeinek lényege, hogy a falusi és mezővárosi magyarok Közép-Európa embertani szempontból legegységesebb népei közé tartoznak, s a 16-18. században is folyamatos, őslakos eredetű magyar népességeknél a közép-ázsiai eredetű jellegegyüttesek ma is abszolút többségben vannak, a finnugor formákhoz képest a túlsúlyuk tizennégyszeres.