A történeti kutatás szempontjából szerencsés körülmény, hogy a XIV. századtól kezdődően a megyére vonatkozó oklevél anyag viszonylag jól megőrződött (például a Leleszi Konvent hiteleshelye, perek dokumentumaival és számos család magánlevéltárával stb.). Az oklevelek feldolgozottsága azonban még nincs kellően előrehaladott állapotban. Közismert, hogy a középkori okiratok alapján általában igen nehéz kibogozni az egyes családok leszármazási viszonyait, mivel a „családnevek” maihoz hasonló használata még nem alakult ki, a „keresztnévhez” kapcsolódó név pedig inkább a birtokot, vagy a lakhelyet jelölte, és ez egyetlen „személy” esetében is, többféle lehetett, vagy időnként változ­hatott. A nemesek aránya ebben a megyében az összlakosság 3%-ára becsülhető, ami valamivel az országos átlag alatt marad. Engel Pál tanulmánya kimutatja, hogy a teljes népességen belül a nemesek – a saját belső differenciáltságuk ellenére – zárt közösséget alkottak. Ez a zártság elsősorban a dinasztiavál­tások időszakaiban lazult jelentősen. Nagyobb társadalmi mobilitás – egyes családok felemelkedése és lesüllyedése – ilyenkor volt sokkal gyakoribb (a lázadások, hűtlenségi perek miatt). Az olvasmánynak melegen ajánlható tanulmány bemutatja az egyes család-típusokat, a vagyonosság és a tipikus politikai ambíciók összefüggéseit és („karrier”) lehetőségeit, valamint nagy vonalakban ismerteti a nagyobb „rokonságokat”, melyeknek összefoglalását meg sem kísérelhetjük e rövid bevezető keretei között, de több jelentős család leszármazását is közöljük, főleg azokét, ahol viszonylag sok újabb adatot sikerült találni.