Megvirradt és az erdők harmatos fái között elindult a nagy Pán… Boldogan, gondtalanul járt még aznap az illatos árkádiai föld felett. Vidáman nevetett a fuvalomba, telhetetlen jókedvében tele marokkal tépte a lombokat s dévajon hintázta meg magát a nedves gallyakon. Mikor felért a hegytetőre, hangos kiáltozással hívta a nymphákat, hogy vele körtáncot lejtsenek.Boldog és gondtalan volt, napestig mulatozott s csak alkonyatkor futott le a völgyi folyókhoz szomját oltani.

*

Ennek a könyvnek maga a sors adta a nevét. BUJDOSÓ volt a szerző, olyan időkben, amikor a halál fenyegetődzött a magyar szenvedések minden hangja felett. Bujdosott és menekült a szülői házból, magányos kastélyon, kisvárosi villán, falusi udvarházon át. Bujkált szétszedve, könyvek lapjai közt, idegen tetők tövén, kéménykürtőben, pincegádorban, bútorok között és elásva a föld alatt. Házkutató titkos rendőrök keze, vörös katonák csizmája járt felette. Csodára mégis megmaradt, hogy emlékeztessen, mikorra már behorpadt a kor áldozatainak sírja, fű nőtt az egykori akasztófák gödrében és a kínzókamrák faláról lekopott a vér és a golyók írása. Szóljon az én könyvem arról, amiről nem tudtak az idegenből behurcolt forradalmak felidézői és politikai események szemtanúi, mert lelküktől távol áll minden, ami magyar. Maradjon fenn könyvemben az, ami vélünk vész el: egy halálra szánt faj legboldogtalanabb nemzedékének a kínja és becsülete. És lássák meg benne az utánunk jövők, hogy a megpróbáltatások esztendejében mi sajgott át a némaságra ítélt, elgyötört, vérig alázott magyar lelkekben.Legyen a BUJDOSÓ KÖNYV a fájdalom könyve. Mialatt írtam, találkozni akartam benne azokkal, akik testvéreim voltak a közös szenvedésben. És ebben a könyvben velük akarok maradni még akkor is, amikor már sem ők, sem én nem fogjuk többé látni az új magyar tavaszokat”...(Tormay Cécile előszavából). Tormay Cécile a XX. század első felének legnagyobb magyar írónője. Leghíresebb könyve a Bujdosó könyv címet viseli. A könyv 1918. október 31-től, naplószerűen írja le az eseményeket egészen 1919. agusztus közepéig, a Tanácsköztársaság bukásáig. A bujdosó ő maga, aki számkivetve bolyongott, de mindig hazai földön, feje fölött a kommunizmus halálos ítéletével. A könyv hitelesen ábrázolja az akkori történéseket, kik, milyen célból, kiknek a támogatásával, segítségével csinálták az őszirózsás forradalmat, milyen állapotok uralkodtak ebben az időben Budapesten, és hogy Károlyiék miként készítették elő a terepet a kommunistáknak. A Tanácsköztársaság alatt az írónőnek már menekülnie, bujdósnia kellett, de ennek ellenére folytatja feljegyzéseit a proletárdiktatúra kegyetlenségeiről, borzalmairól, hazugságairól. Mindenki figyelmébe ajánljuk ezt a könyvet, hisz egy átlagos ember sajnos nagyon keveset tud ezekről az eseményekről. Ebben a könyvben viszont egy olyan hiteles személy leírásaiból ismerhetjük meg ezeket az eseményket, aki mindezt átélte.