Valaha láttam a régi, pesti Filmmúzeum bérletes előadásában vagy a későbbi tévéreprízekben, az Édes mostoha címszerepében, de a csendes elismerésen kívül akkor mélyebb nyomot nem hagyott bennem. Megnéztem az Egy asszony visszanéz című filmet, ami a döbbenet erejével hatott rám. Megállapítottam, hogy ez a görög sorstragédiákhoz hasonló történet nemcsak a filmben, hanem a főszereplők és a rendező magánéletében is lejátszódott. Sőt, a magántörténet néhány eleme további filmjeikben is felbukkant. Az ámulatból, döbbenetből felocsúdva, azonnal elhatároztam, hogy Mária szép-szomorú élete lesz újabb írói-történészi munkám tárgya. Jóllehet, azt is tudtam, hogy nem lesz egyszerű a történet szálait felgöngyölítenem, mert búvópatakszerű életének nagyobbik részét hazánk határain kívül élte, és az emberöltők hosszát meghaladó idő borítja homályba az emlékezetet. Akik őt ismerték, szerették, már ismét együtt vannak vele, egy számunkra elérhetetlen dimenzióban...