Kegyes olvasó! Kérlek engedd, hogy e könyv társadul szegődjön, föl- és elragadjon körödből, szálljon veled visszafelé az időben, míg elérkezel az Úr 1458. évébe, az ifjú Mátyás király idejébe, egy kis faluba Somogy rengeteg erdei között, Atádra. Történetünk itt és ekkor veszi kezdetét. Ha végigsétálsz az úton a két házsor között, jobbkézt magas fák övezte kőház áll. Fiatal nemespár lakja, Laskai Balázs és a felesége, Zsuzsánna Az ő rendkívüli kalandjaikat, üldöztetésüket és megtalált boldogságukat beszéli el ez a kis könyv, úgy, amiképpen történt, semmit sem téve hozzá és semmit el nem véve belőle.
1820. augusztus 11-én kora délután Lavotta János, az országos hírű hegedűs és zeneszerző összeesik a tállyai patikában. A következő néhány órában, miközben barátai sikertelenül próbálják magához téríteni, meg-megszakadó töredékekben végigálmodja a reformkor előtti Magyarországon lefolyt életét, gyermekkori hegedűóráit, a koncertjeit, találkozásait, csavargásait, szerelmeit. Élet és elmúlás között lebegve valóságot álmodik és álmokat, egybefonódó múltat és jelent, míg élete történetének álomban és a valóságban is végére nem ér. A regény a közeli barát, Bernát Mihály kéziratban fennmaradt életrajzát követve idézi meg Lavottát, akinek hátrahagyott zeneművei időnként ma is fölhangzanak.