A gyűjtemény alcíme szerint elbeszéléseket, esszénovellákat - több évtized terméséből 54 írást - tartalmaz a kötet. Valójában sokkal szélesebb a spektrum. Aniszi behozza megszenvedett vagy éppen konok kitartással megélt világát, életének élményrétegeit. Volt ő falusi gyerek szülőfalujában, Bihar megyében, újságíró és szerkesztő számtalan helyen, egyetemi oktató Kolozsváron, művelődési osztályok szakirányítója, rádiószerkesztőségek tagja, egyesületek patriónusa, eszmetörténész. A Partiumból költözött Budapestre. Ez a kacskaringós, semmiképp sem szokványos életút magyarázza azt, hogy az alcímben ígért két műfaj kereteit legtöbbször szétfeszíti. Egyazon írásban meditál, mesél, kommentál, politizál, moralizál, emlékezik, figyelmeztet, szociologizál, historizál stb. A szépírói karátokat, az elbeszélő talentumokat éppen úgy kamatoztatja, mint az újságírói zsurnalizmus eszközeit, illetve a történészi, filozófiai tudásanyagot

"Nemcsak kőből, fából... álmodott senki máséival össze nem téveszthető kies lakokat, múzeumot, Istenházát és egyéb műtárgyakat, hanem hőn szeretett népének fájdalmaiból és örömeiből, küszködéseiből és győzelmeiből - históriájából is katedrálist emelt a betűk világában. Épített, mert tudta, hogy a trianoni gyalázat után árván maradt erdélyi magyarság megmaradásának egyetlen esélye, ha - ocsúdva a sokkos bénultságból - önszerveződésbe fog, építkezni kezd, számban, lélekben, javakban - mindenekben gyarapszik. A Nagy Öreg"

Aki unos-untalan az Embert, a Világot akarja megváltani övéivel mit sem törődve, az rostába önti a vizet. Sem a Világot, sem az Embert nem üdvözíthetjük, de felebarátainkért, kisebb-nagyobb közösségeinkért talán tehetünk valamit. Arccal mások felé fordulva élni, ez az író feladata. Szerény eszközeinkkel mi is erre tettünk kísérletet itt esszéinkben, irodalmi kritikáinkban, beszélgetéseinkben: másokat szolgálva azt a közösséget gyámolítani, amelyből magunk is vétettünk. Ez alól a belső parancs alól nincs semminő kibúvó. Csak egyet tehetünk: konok Sziszifuszként újra meg újra nekifeszülve remélni, bízni abban, hogy próbálkozásaink nem voltak hiábavalók.

Életutak a változó időben

Az igen gyakran egyetemes létgondokat és magyar sorskérdéseket vizsgáló szerző Babits nyomán sohasem felejti, hogy az igazság szellemének életben tartásáért elsősorban az írástudók a felelősek. Ennek megfelelően megszólalásai ethoszát és alapmotiváltságát az örök emberi eszményekre tekintő közösségi elkötelezettség, a nemzeti horizontban való szemlélődés, a sorsvállaló-sorsvigyázó attitűd határozza meg. VIGYÁZVA AZ INGOVÁNYON című kötetének sok irányban nyitott (szépirodalom, művészetelmélet, az etikum és a politikum szükségszerű frigye, illetve anyaországi és határon túli tudósokkal, akadémikusokkal készített mélyinterjúk sorskérdéseinkről) tematikai gazdagságát is ez a szilárd értékrenden nyugvó morálfilozófiai megalapozottság teszi koherenssé. A novellákat, a művészi alkotás és befogadás gondolatkörét, valamint az etikum és politikum szükségszerű frigyéről elmélkedő esszéket tartalmazó, valamint az anyaországi és erdélyi kiváló akadémikus tudósokkal a magyar kisebbség sorskérdéseiről folytatott elmélyült beszélgetések korunk ambivalenciáját jelenítik meg. A nemzeti és emberi sorskérdések, az önazonosság, az anyanyelv, mint identitásunk ismérve, a létezés viszonyrendszere, a hit kérdése az író számára mind igen fontosak.