Sokszor hallottuk már, hogy "Ady publicisztikája mennyire aktuális ma is", és e kötet olvasója látni fogja, hogy ez mennyire így van. Két, ellentétes érzés fog eluralkodni rajta: az egyik az örömé, hogy milyen zseniális próféta élt ebben az országban alig száz éve, és mi a kezünkben tarthatjuk jövendöléseit; a másik viszont a gyötrő dühé és szomorúságé: egy tapodtat sem haladtunk előrébb! Ugyanott vagyunk, mint akkor. Sőt. Ady képes még most is botrányt okozni, hiszen ő, aki költészetében a magyar lélek legmélyebb húrjait pengeti, ezen írásaiban szenvedélyesen küldi el a francba az összes nacionalista, antiszemita és klerikális eszmét és politikust, miközben az évek során (1899-es az első, 1915-ös az utolsó szöveg) egyre harcosabb feminista és (bizony, most figyelj!) szocialista. Nagyon kritikus a fennálló világrenddel, az Európa uralta civilizációval, az oktatási rendszerrel, de legfőképp hőn szeretett hazájával, Komp-országgal, amely ismét Kelet felé igyekszik, mint már oly sokszor az elmúlt ezer évben. Hánykolódik, billeg, s mi a korláton kihajolva, aggódva nézzük a bukdácsolást.

"Élet és elmúlás, virág és hervadás, harmat és őszi dér, szerelem és csalódás: s ki van merítve ennek az unalmas életnek összes változata."" ""Minden ember asszony elől vagy asszony után szalad."" A száz éve elhunyt Ady Endrére emlékezünk az írásaiból vett megfontolandó gondolataival.

Ady publicisztikai írásai a korabeli napi politikai, közéleti és kulturális eseményekhez kötődnek, ám szinte kivétel nélkül olyan általános kérdéseket vetnek fel, amelyek örök aktualitást adnak nekik.

Ady mintha előre látta volna mindazt a tragédiát, amelyet majd hazájára szabadít rá a véres történelem. Több írás is méltatja ezt a m¹vét, köztük: Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Jászi Oszkár, Pomogáts Béla.