Csókay András vallomása könyvéről: Öt év telt el az Idegsebészet és hétköznapi misztika című könyv megírása óta, amelyre kisfiam elvesztésével egyre mélyülő Krisztus-kapcsolatom ösztönzött, mintegy igazolva Szent Pál szavait a Rómaiaknak írt leveléből: "az Istent szeretőknek minden a javukra válik". Ebben a kötetben mintegy a folytatást írom le, hogy mi történt az elmúlt öt esztendőben, hogyan vált javamra ez a szörnyű tragédia, ez a kimondhatatlan veszteség, amihez hasonló rajtam kívül még sok családot érinthet. Kétségtelen, hogy kisfiam igazolta a "szenvedés teremtő energiája" tétel keresztény bizonyosságát az életemben. Ennek gyümölcsei lettek a sikerrel végzett igen nehéz műtétek, a nigériai misszió és a bangladesi sziámi ikrek szétválasztásának idegsebészeti innovációi, sőt, maga a szétválasztó műtét elvégzése 2019. augusztus 1-2-án Dakkában.

A ​szerző vallomása: … Igen, meg kellett szabadulnom a haragtól, amelyet a sziámi ikrek szétválasztó műtétje után éveken át tapasztalt támadássorozat és ennek részeként a sajtóban ellenem, valamint az idegsebészeti csapat és segítőik ellen folytatott lejárató kampány keltett a szívemben. Mondhatjuk, hogy ez csupán vihar egy pohár vízben, a mostanában is tapasztalt háború és földrengés pusztításához mérten eltörpül e közvetlenül csupán néhány személyt, két családot érintő rombolás, azonban a sátán működésének logikája mindegyik esetben ugyanaz, ezért a vele való megküzdés módjának is hasonlónak kell lennie. Az ellenségszeretet küzdelmes lépcsőit személyes megtapasztalásként élve át egyre mélyebb meggyőződésem, hogy e démonokkal szemben a megbocsátás és a helyesen értelmezett jézusi ellenségszeretet a leghatékonyabb fegyver, és ez lehet az egyedüli kiút korunk háborús konfliktusaiból is. A megbocsátás a szeretet forradalma az élet igazságtalansága ellen. Amikor megbocsátunk, nem vesszük figyelembe az életnek azokat a hétköznapi törvényeit, amelyek kiegyenlítést követelnének, hanem a szeretet segítségével megszabadulunk fájdalmas múltunktól.

Addig jó és egészséges az emlékezés és az eltávozott szeretteinkkel való együttlét, amíg a jelenben maradunk.Aki csak a múltban képes gondolkozni, vagy elkezd fantáziálnia jövőben, az hamar szétesik.A jelenben kell maradni-egyébként minden meditációs gyakorlat ezt tanítja-,és nem a múltban vagy a jövőben lebegni. A múltban vagy a jövőben nem találja meg senki az Istent. Isten mindig jelen van, mindig abban a pillanatban van veled, amelyeket megéled. Miért is nem lehetnénk a jelenben állandóan azzal akit szeretünk? Csókay András

A tanúságtétel nem színpadi mű vagy regény, ahol a siker tapssal vagy az eladott példányszámmal mérhető. Előfordulhat, hogy annak ellenére igaz a tanúságunk, hogy a tanúságtevő közeg kinevet, elkerget, megkövez. Akkor is mondani kell, örömmel, derűvel.