Kóka Rozália legújabb gyűjteményes kötete igazi csemege a népmeserajongók számára. A nagy sikerű bukovinai székely (Katyika meg Matyika, 2017) és a gyimesi csángó népmesék (Szent László Gyimesben, 2018) után most a legősibb magyar nyelvet beszélő moldvai csángók történeteit olvashatjuk.A kötet különlegessége, hogy mind a harminc meséhez 1-1 csodálatos festményt alkotott az illusztrátor, Sinkó Veronika. A szövegek könnyebb érthetősége kedvéért a szerző egy kicsit megszelídítette az idős mesemondók tájszólását. A kötet végére egy kis szótárt is szerkesztett, hogy az ismeretlen szavak megfejthetőek legyenek.Állatmeséket, varázs- és tündérmeséket, mondákat, legendameséket, novellameséket, trufákat (tréfás meséket) egyaránt találunk a kötetben. Megtudhatjuk például, hogyan lett a Hajnalcsillag, miért nincs farka a medvének, ki az a kicsi kígyókirályfi, s végül az is kiderül, mi mindent rejt az Aranytojás!Kisebb és nagyobb gyermekek számára egyaránt szívet melengető lehet a mesék eme ősi világa és a varázslatos képek.

1943-ban, Bajmokon születtem. Bár eddigi életem során nagy utakat jártam be, 79 esztendőm alatt soha nem szakadtam ki bukovinai székely közösségemből. 1943-1944-ig Bácskában éltem mint "székely telepes". Másfél éves voltam, amikor mi is az országútra kerültünk. Borzalmas menekülés után, 1945-ben a völgységi Felsőnánán telepítettek le bennünket. Ott éltem húsz éves koromig. Zsenge kislány koromtól nagy érdeklődéssel figyeltem a körülöttem zajló életet. Képzeletemet előbb a mesék, majd a népdalok, azután a táncok nyűgözték le. Egy életre belém ivódtak a borzongató babonák, a félelmetes hiedelmek, s a véget nem érő meneküléstörténetek. Elsőéves hallgató voltam a Kaposvári Tanítóképző főiskolán, amikor népmesegyűjtésemmel második helyezést értem el egy országos versenyen. Az a kis gyűjtemény egy világot nyitott meg számomra. Jeles néprajzkutatók támogató barátságát, ösztönzést a gyűjtőmunkára, s a máig mesemondói hivatást nyertem el általa. 1961-ben Érdre költöztünk. Először felnevelő kicsi falumban, Felsőnánán, azután Tolna, Baranya, Bács-Kiskun megye falvaiban gyűjtöttem. 1988-ban az al-dunai, később a Dél-Erdélybe szakadt testvéreinket kerestem fel, végül eljutottam a kanadai bukovinai székelyekhez is. 1971-ben alapítottam az Érdi Bukovinai Székely Népdalkört, s napjainkig vezettem, jelenleg tanácsadóként segítem. Ez az együttes mint gazdag, eleven forrás, szakadatlanul táplálta, táplálja népcsoportomról való tudásomat, erősíti kötődésemet, szeretetemet tagjai iránt. Könyvem különböző műfajú írásai időben több mint 250 esztendőt ölelnek át, a madéfalvi veszedelemtől napjainkig ívelnek. Fogadják szeretettel! Kóka Rozália