E könyvben az olvasó bő válogatást talál abból a daltömegből, mely a jó fél évszázad előtti magyar társadalomnak még közös dalkészlete volt. Műfajilag osztályozatlan, minőségileg rangsorolatlan szájhagyományos dalok vannak itt együtt - könyvünk ezért kapta az egyszavas Nótáskönyv címet. A többnyire időtöltéshez, mulatáshoz, "nótázáshoz" használt dalokat szoktuk a mindennapi beszédben "dal" helyett "nótá"-nak mondani. A 19. század elején nótának - idegen táncoktól való megkülönböztetésül: magyar nótának - a hangszeres verbunkos darabot nevezték. A század közepétől a népies dal lett e megnevezés örököse. 330 kotta és szöveg található a gyűjteményben. Az összeállító Sárosi Bálint bemutatja azt is, hogy melyik dal melyik híres embernek a kedvenc nótája, és ahol nem a nép, hanem konkrét a szerző, ott a zeneszerző nevét is feltünteti, továbbá (mint e téma legautentikusabb tudója) a mű elején a magyar népdalkinccsel kapcsolatos összefoglaló tanulmányát is olvashatjuk.

A székelyföldi Csíkrákoson született Sárosi Bálint Széchenyi-díjas, a zenetudományok akadémiai doktora, a Széchenyi Akadémia tagja, 2014-ben Prima Primissima-díjas, a magyar és nemzetközi népzenekutatás kiemelkedő tudósa. A tudós életművét átfogóan bemutató kötet írásai között egyaránt olvashatunk Kodályról, Bartókról, hangszeres népzenéről, magyarnótáról, cigányzenéről. Különleges élmény egy egzotikus etiópiai gyűjtőút leírása. Összeköti őket a zene, a népzene, a zenében önmagát, közösséget kifejező ember szeretete, az élvezetes stílus és a lenyűgöző tudás.