A magyar szabadság ügye más nemzetek fiait is magával ragadta. Az ellenállás számtalan hősi tette sokszor olyan lelkesítő erővel bírt, hogy elementáris hatása alól csak a szabad-ság ellenségei vonhatták ki magukat. Domonkos László legújabb könyvében az 1956-os forradalom és szabadságharc során átállt szovjet katonák sorsát kutatva is ezt bizonyít-ja. Mert számosan voltak, akik a magyar ügy mellé álltak, magukénak érezték népünk mindent elsöprő szabadságvágyát. Döntésükért természetesen súlyos árat fizettettek velük. De mert „velünk voltak”, hoz-zánk tartoznak. Illő tehát, hogy megemlékezzünk róluk.

Kit lássak, kire, mire gondoljak, ha a nevét hallom, ha a nevét leírom? A mai húsz-harmincévesek előtt már, úgy lehet, csak egy valamikori össztársadalmi mumus maradék mítoszának foszlányai lebeghetnek. (Jó esetben.) Az idősebbek pedig… ott még sokkal nehezebb a helyzet. A tapasztalatok tisztítótüzében edződött arcélt elfedik a memóriákba maratott tömegkommunikációs márkavédjegyek: az antiszemita, szalonképtelen, szélsőséges, realitásoktól elrugaszkodott pártvezér, a „komplett náci alapvetés” jobb sorsra érdemes valamikori ünnepelt dráma- és tárcaírója.Itt az ideje, hogy a megbélyegzetteket, a kitaszítottakat, a még tévedéseikben is a legeslegfontosabb – a magyarság sorsa – érdekében cselekvőket végre saját helyükön kezeljük. Itt az ideje az újkori gondolatrendőrség ránk aggatni próbált friss öncenzúra-kísérletével, mindenféle megszépítő mellébeszéléssel végleg szakítani. Mert művek sora a bizonyíték, az egyedül hiteles, a mindent eldöntő: ki mit tett le arra a bizonyos (terep)asztalra, ahová folyamatosan próbálnak rondítani a valódi kirekesztők, a züllesztők, az elgyávítani akarók.

A 100 éve született nagy orosz író életét és munkásságát különleges magyar szemszögből, magyar ecsettel ábrázoló könyv áttekintést ad a művekről, beavat egy forgatagos nagy élet részleteibe és igyekszik megvilágítani Szolzsenyicin nem mindennapi személyiségét is.

.

Második kiadásban jelenik meg a sikeres esszéíró kötete, amely a trianoni békediktátum ellen fellépő hősi mozgalmak történetét meséli el.

Az egykori Jugoszlávia magyarlakta területein 1989 és 1993-94 között lezajlott események nemzetiségpolitikai és közéleti jellegű vizsgálata a rendszerváltás közép-európai folyamatának néhány sajátos, jellemző, ugyanakkor meglehetősen specifikus vetületét képes megvilágítani, elsősorban a délvidéki magyarság politikai-érdekvédelmi szervezetének létrejöttével és működésével összefüggésben.A délvidéki rendszerváltás eseményeit, anomáliáit a maguk érzékletes, korhű mivoltában illusztrálva izgalmas következtetésekre juthatunk. Az érintettek megszólaltatásával, a személyes élmények erejével, olykor drámaiságával életközelbe kerülhetnek, kellő érzékletességgel és részletességgel felidéződhetnek e nemzetrész rendszerváltó időszakának kiemelkedő eseményei és mindennapjai. Remélhetőleg úgy, hogy a délvidéki rendszerváltozás magyar központú vizsgálata hozzájárul az elszakított területeken élő nemzettársaink legújabb politikai, érdekvédelmi és közéleti történetének mélyebb-alaposabb és hitelesebb megismeréséhez és vizsgálatához. Olyan tanulságokkal, melyekből körvonalazódhat a szomszédos országokhoz erőszakkal került magyar nemzetrészek erodálódásának és olykor meglepő szívósságának, életképességének és életerejének megannyi részlete; a délvidéki magyar értelmiség és az ún. „köznép” megannyi, a közelmúlt vonatkozó közép-európai históriáját és a magyar nemzetkarakterológiát egyaránt fontos, új, eddig jobbára ismeretlen részletekkel gazdagító eleme is. És végül, de távolról sem utolsósorban: új megvilágításba kerülhet a magyarországi politikai változások és az elszakított területek magyar érdekvédelmi szervezeteinek nem egy és nem két, olykor „gyanúsan” árulkodó összefüggése, illetve a magyarországi „pártosodásnak” az egyetemes magyarság politikai-közéleti vonásait nagyban érintő több vonatkozása is.

A Maderspach család története egy, a 18. század elején Magyarországra telepedett német-osztrák família közel három évszázadon átívelő históriájának tükrében mutatja be a reformkor, az 1848-49-es szabadságharc és az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését követő honvédő harcok igaz valóját. A szívvel-lélekkel magyarrá lett, a hazájukká vált országért egymást váltó nemzedékeken át tűzzel-vassal küzdő Maderspachok békeidőben korszakos jelentőségű, ipartörténeti fontosságú gyárakat hoztak létre, ám ha kellett, fegyverrel a kézben álltak helyt osztrákok, románok, oroszok - mindenki ellen, aki kezet merészelt emelni a magyarokra.

Tisztában vagyunk e azzal, hogy az 1956-os forradalom döntő mértékben járult hozzá nem csak a szovjet birodalom széthullásához, a szovjet ellenzéki mozgalmak kialakulásához. A könyv a forradalom eddig figyelembe nem vett aspektusait vizsg

Publicisztikák, melyekből kiderül: a szerző és jó néhány híres és hiteles ember szerint hogyan éltük meg az Orbán-kormány hatalomra kerülését, az azt követő éveket, majd a máig tartó időszakot.

Sűrűsödik a levegő a kötet lapjain, érezzük, hiába volt minden jó szándék, nemes elgondolás, a Duna TV lassan fölélte saját, óriási erkölcsi tőkéjét.

Észtországban, Lettországban és Litvániában az emberiség legújabb kori történelmének leghosszabb, egyáltalán nem hagyományos értelemben veendő háborúja zajlott le. Háború, közvetlenül a háború (a második világháború) után. […] Egy háború, amit sem akkor, de ma sem igen neveznek háborúnak, mégis abba a (történeti? igen!) kategóriába tartozik, amit honvédő háborúnak, netán (nép)felszabadító háborúnak, más szóval szabadságharcnak, függetlenségi háborúnak is nevezhetünk és - más esetekben - nevezünk is. […] Egy elfelejtett, mesterségesen feledtetett vagy feledtetni akart, nem létezőnek tekinteni próbált háború.