Csoóri Sándor válogatott gyermekverseit olvasva csak az juthat eszünkbe, hogy a költő jókedvében írta azokat: játékosak, csipkelődőek, csúfolódó, ugyanakkor mesteri nyelvi játékokkal teli vagy pattogó ritmusukkal táncba hívogató költemények. Ez a kötet Csoóri Sándor életműsorozatának első darabja. Hogy miért a kicsinyek vehetik kezükbe az első kötetet? Mert őhozzájuk illik a legavatottabb hangon szólni. A CD mellékleten Sebő Ferenc verses muzsikáját élvezhetik, míg a színes illusztrációk Csoóri Sándor legszűkebb környezetéből kerültek ki. A különleges kötetet az unokák, Molnár Lilla Júlia és Hóvári Virág Zsófia, valamint egyik dédunoka, Zimber-Csoóri Berta Julianna ihletett rajzai színesítik.Pálfy G. István: Megpróbálom magam elé képzelni ennek a könyvnek, ezeknek a verseknek az íróját. Képzelegnem sem kellene, hiszen elég közelről láttuk egymást. A gyermekversek íróját azonban nem láttam. Ez maga volt a titok. Nem mintha titkolta volna, hiszen négy gyermekkönyve jelent meg, közülük kettő az országos viharokat keltő írásos csatái közben. De ez soha nem jött szóba. Most döbbenek rá, hogy a közélet akkori és rá kihegyezett gonoszságai, megsemmisítő indulatai nem tudták elvenni tőle a jövőt simogató kéz belső nyugalmát. Ha gyermek volt mellette, elindított benne valami ősi érzést. És talán leveleket is akart küldeni ezekkel a versekkel az utódoknak, amelyek arról szólnak, hogy a leginkább megtartó erő a szülőföld. Zámoly, a szülőfalu neve, újra és újra játékos mutatványként gurul elő. Az ürömi versekből pedig az hangzik ki, hogy a világban bárhol vagyunk, otthon nélkül nem élhetünk. Tamási Áron ezt felnőtteknek mondta. Csoóri Sándor gyermekeknek is. Néhány évtized alatt ennyivel vált otthontalanabbá és sebezhetőbbé a létünk.

Csoóri Sándornak 2004-ben jelent meg a Nap Kiadónál Elveszett utak című Év könyve-díjas esszékötete. Az azóta született újabb írásokat tartalmazza a Magyar esszék sorozatban megjelent új könyv, a költő Csoóri Sándorhoz méltó választékos stílusban. A közállapotokért aggódó figyelem süt az írásokból. Érdemes rá odafigyelnünk.

A televízió azt sugallja a nézőnek, hogy amit lát, az igaz, hiszen látja. Holott az igazság sose lehet egyszerű látvány, lecsupaszított végeredmény, hanem csak egy szervesen kialakuló folyamat összegzése lehet, amelyet nem egyetlen pillanat villanófényében érthet meg az ember, hanem csak hosszú és gyötrelmes tűnődések során, sőt szenvedések közben. Talán az olvasás műfaja már az idő természetesebb gyűrűzése, folyása, üteme miatt is közelebb vihet a valóság és az igazság megismeréséhez, mint amit a látvány nyújthat. Más szóval: az írás és az olvasás még komolyan számol az idővel, a televízió már türelmetlen vele. Hajtja, hajszolja, elveszi előle a teret és a levegőt. `A nemzet közös ihlet`- mondja József Attila. Megfogalmazása olyan pontos és sugalmazó, mint fölrázók költői képei s versmondatai. Amikor olvasom vagy idézni hallom ezt a vallomást, mindig Kölcsey Himnuszára gondolok. Ez az összefoglaló nagy vers a legtökéletesebb példája a József Attila-i gondolatnak. A Himnuszt úgy fogadta el több mint száz éve az egész nemzet, mintha az imává érett vers ihletettsége nem egyetlen emberé, hanem millióké volna. Csöndben merem csak megkérdezni: hány ilyen ihletett pillanata lehet történelme során egy- egy közösségnek? (Csoóri Sándor)

Összegyűjtött esszék, naplók, beszédek két kötetben. 1961-1994 Összegyűjtött esszék, naplók, beszédek két kötetben. 1961-1994. Az olvasó a szerző minden olyan írását megtalálja ebben a két kötetben, amiből megismerheti a szerző gondolati, lelki, politikai, filozófiai művészeti gondolkodásmódját. Vagyis a teljes embert. Megismerheti, ahogy én a személyes találkozásainkkor volt szerencsém megismerni, egy rendkívüli ember hősiességét, félelmeit, bukásait és győzelmeit mondhatni önmaga felett is.

Sajátos magyar irodalomtörténet Pálfy G. István válogatásában. Csoóri Sándor időbeli összevisszaságban és változó m¹faji jelleggel ugyan, de a magyar irodalom évszázadaira kitekintő, szinte teljesnek mondható irodalomtörténetet is írt. A jelenről, illetve a megélt évtizedekről is nagyon sajátos és meghatározó képe van.

Csoóri Sándornak a közelmúltban keletkezett esszéit, írói publicisztikáit hét ciklusban közreadó kötet a napjaink életét formáló (és deformáló) közérdekű társadalmi-politikai és emberi problémák magasrendű és távlatos szellemi szemhatárú írói megközelítéséből született kiadvány. Ezek az írások esszéirodalmunk legjobb hagyományaihoz méltó írói igényességgel fejezik ki szerzőjüknek életük minőségéért érzett aggodalmait.

Versei a lírai költő személyes sorsának a prizmáján keresztül szemlélik változatlanul a körülötte lévő világot, azonban a kifejezés - Arany Jánossal szólva - "hangköre" megváltozott: nemes rezignációval szemléli a megélt élet és történelem illúzióvesztéseit /"bennem csak az él, ami volt / az igaz csak, ami már nem lesz" - írja egyik versében/; az irreverzibilitás tudatával szövi a költői emlékezet Csoóri Sándor versbeszédét, de miközben arról beszél, hogy "régi sebeinkbe most halunk bele", a megélt veszteségek érzelmi leltárának költői nyeresége éppen ebből a visszafogottságból táplálkozik. A Futás a ködben jelentős eseménye napjaink költészetének.

Összegyűjtött versek CD-melléklettel. 1957 és 2009 - a két dátum közötti 52 év, fél évszázadnyi idő alatt született versekből válogatott könyvet tartunk a kezünkben. A nemzeti lelkiismeret talán legérzékenyebb kifejezőjeként sok műfajban maradandót alkotva is költészete volt élete biztos pontja, az az otthon, ahova hazatérhetett. Verseit ebben a gyűjteményben most nemcsak olvashatjuk, hanem jó néhányukat a benne található CD-ről saját előadásában meg is hallgathatjuk.

Ünnep a hegyen, versek

Ez a kötet az elmúlt harminc év verseiből kínál válogatást. Egy olyan kapcsolat költői tükre, amelyben a szerelemélmény teljessége jelenik meg.