Kánya Kálmán a két háború közötti magyar külpolitika egyik legfontosabb szereplője, 1933–1938 között pedig hivatalos irányítója volt. Személyét és működését – többek között – az teszi különlegessé, hogy a külügyminiszteri posztnak és feladatkörnek új értelmezést igyekezett adni. Elődeihez képest aktív és koncepciózus politikát folytatott, elképzeléseit nem ritkán miniszterelnökeivel szemben is érvényre juttatta. Tevékenységével és főleg modorával számos tisztelőt és ugyancsak számos ellenfelet szerzett magának. Mint az egykori birodalmi külügyi intézményrendszer részese, még kortársainál is nehezebben volt képes elfogadni Magyarország első világháború utáni súlyos presztízsveszteségét. A magyar külügyminisztérium vezértitkáraként, berlini követként, majd miniszterként is az ország és a régi diplomácia tekintélyének visszaállításán, illetve megőrzésén dolgozott. A kötetben Kánya Kálmán életpályájának fordulatai és a velük egybefonódó külpolitikai események megismerése mellett az Olvasó bepillantást nyerhet a korabeli társadalmi és politikai élet világába, a diplomácia zárt, kívülről sokszor ragyogónak vélt kulisszái mögé.