A könyv néhány vers kivételével Döbrentei Kornél kötetben még meg nem jelent verseit tartalmazza Petrás Mária rajzaival.
– Ki vagy Te, Döbrentei Kornél?
– Vállalva Ady sorait: „Vagyok, mint minden ember: fenség, / Észak-fok, titok, idegenség, / Lidérces messze fény, / Lidérces messze fény.” S mint ilyen, valahol a
tűzvészmagvú napkorong és az örökmécs között.
– Ki bátorított versre, és ki beszélt le róla?
– Attól a kilencéves kori venisanctei pillanattól tudtam mindentől és mindenkitől
függetlenül, elrendeltetett: írnom kell. Azok a szellemi nagyságok, például Illyés, Weöres, Nagy László, Pilinszky, Kormos István, akik látva láttak és akarták, hogy így legyen, erősítettek.
– Hol tudnál élni, ha nem élhetnél itt?
– Bárhol, ahol szabadon fáradozhatnék annak útján, módján, hogyan élhetnék mégis itt.
– Miben hiszel?
– Abban, amit nagyapám által megtanított Hitvallás című vers utolsó strófája számomra elévülhetetlen érvénnyel így fogalmaz meg:
„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!”
És abban is, egyszer tán eljő az idő, amikor e föltámadáson munkálkodók „pályabére” nem mindig a keresztre feszítés lesz.
A nemzeti líra harcos költője egy újabb válogatott kötetével jelentkezik. Bízunk benn, hogy a magyar vers kedvelői örömet és megerősítést lelnek ebben a kötetben is.
Mostanában sokat foglalkoztat a kérdés, hogy mit nevezhetünk magyar irodalomnak. Vajon a 21. század elején van-e ennek a kérdésnek jelentősége. Véleményem szerint van, méghozzá nagy jelentősége, hisz egy nemzet irodalma meghatározhatja a nemzet lelkiségét, a világ jelenségeihez való hozzáállását.
Ha erre példát kell hozzak a kortárs irodalomból, akkor mindenképpen az elsők között kell említenem Döbrenteik Kornélt. Akár költészetét, akár prózáját vizsgáljuk, minden verssorából, minden mondatából sugárzik magyarságtudata, hazáját féltő, védő lelkisége
A kártékonyan álszent s eképpen hitetlen békességesek a győzőktől harminc júdáspénzt minden megalázó feltételt elfogadók fellépésétől vagy hatására a létharc Káin óta tovább fajult. Aki oda tartja orcája másik felét is, annak nagy valószínűséggel letépik az egész fejét. Ebből következik: a leggyakrabbam az vész el, aki nem árt, vagy nem időben ránt kardot. Szellemi önvédelemből sem, mert az életösztönt kipusztították belőle.
Mostanában sokat foglalkoztat a kérdés, hogy mit nevezhetünk magyar irodalomnak. Vajon a 21. század||elején van-e ennek a kérdésnek jelentősége. Véleményem szerint van, méghozzá nagy jelentősége, hisz||egy nemzet irodalma meghatározhatja a nemzet lelkiségét, a világ jelenségeihez való hozzáállását. ||Ha erre példát kell hozzak a kortárs irodalomból, akkor mindenképpen az elsők között kell említenem||Döbrenteik Kornélt. Akár költészetét, akár prózáját vizsgáljuk, minden verssorából, minden mondatából||sugárzik magyarságtudata, hazáját féltő, védő lelkisége. ||Ezért öröm számomra, hogy mint kiadó közreműködhettem az Ajánlások könyve című verseskötetének||megjelentetésében.
Döbrentei Kornél gyűjteményes verseskötete tisztelgés a költő, a közéleti személyiség és az ember előtt. Az ember előtt, aki egy pillanatra sem tudja elfelejteni magyarságát, elnyomni lelkiismeretét.