A könyv főhősei esténként leülnek Mátyás király csodás fája köré, és mesélnek egymásnak. Mesél Kapor-szakállú Bakaraszt, a turulmadár, Hohó törpe, vagy éppen az árokparti kismanó – csak úgy a saját örömükre, egyúttal pedig a mi szórakoztatásunkra is. És miközben mesélnek, megelevenedik a magyar történelem… A könyvben olvasható mesék azonban nem csak a múltra emlékeznek, hanem a jelenre is. Mégpedig úgy, hogy a lehető legegyszerűbben tárják elénk az emberi kapcsolatokat, a jó és a rossz fogalmát; más szóval azt, hogy a bűnt büntetés, a helyes cselekedetet pedig jutalom követi. De mást is előtérbe helyeznek ezek a mesék: azt, hogy a szeretet mennyire fontos dolog. Szeretni egymást, szeretni a másik embert olyannak, amilyen, szeretni az életet, a természetet és azt a földet, ahol megszülettünk. Szeretni a hazánkat. „Az irodalom (…) szolgálat. A nemzet jelenének és jövőjének a szolgálata" – írta Gárdonyi Géza egykoron. Gondolata a mának is, és a jövőnek is szól. A jövő pedig gyermekeink szemében csillog. Adjuk hát át nekik ezeket az értékeket!