2008-ban emlékezünk az ősbemutató 25. évfordulójára. Kivételes pillanatokat éltünk át együtt, hiszen az előadásban közreműködők és a nézők serege akkor és ott, elválaszthatatlan közösséget alkotott. Ritka művészeti-közéleti katarzis volt ezt, hiszen nem csupán egy kirobbanó sikerű produkció született: a bemutató az akkori magyar közélet jelentős eseményévé is vált.||Negyedszázad elteltével, ha véletlenül összetalálkozom valamelyik közreműködővel -a színészektől kezdve, a táncosokon és a díszletépítőkön át az egykori nézőkig-, olykor könnyes szemmel emlékeznek. Az ősbemutató főszereplői maguk is legendává váltak, elválaszthatatlanul egybeforrtak szerepükkel. Ki ne azonosítaná Istvánt Varga Miklóssal, Koppányt Vikidál Gyulával, Tordát Deák Bill Gyulával, vagy éppen Laborcot Nagy Feróval?||Úgy gondoltam, hogy ezen a kerek évfordulón, az újkori divattá vált történelemhamisítások kiigazítása végett -nyomtatásban is megjelent, ellenőrizhető információk, levelek és egyéb hozzáférhető dokumentumok segítségével- be kell mutatni az érdeklődők és az utókor számára is a rockopera keletkezésének, valamint a bemutatót követő útjának valós történetét, minden előzetes várakozást és képzeletet felülmúló sikerének összetevőit.||Kérem, tartsanak velem ezen a sajátos időutazáson, emlékezzünk együtt az István a király bemutatásának 25. évfordulójára!' (Koltay Gábor)