"Ady Endre Egy régi Kálvin-templomban című versében már századunk elején hangot adott annak a hajdani egyszerűségéből differenciálódott templomszemléletnek, ami a modern emberre ma általában is jellemző. Az Adyval megjelenő modern ember már nem azzal a „nagy, szent hittel" ül a templomban, amivel ősei évszázadokig hallgatták a prédikációt. Egyéni gondjainak, sokszor tragikus sorsának távolságából nézi a templomi kultuszt. Ha belegondol a költő a sákramentumi textus mélységébe, a megtöretett test és kiontott vér jelképében saját fátumát ismeri fel. A kultusz és a prédikáció számára nem a megtérő újrakezdést hozza, hanem a megáldoztatás tragikumát."