A méltatlanul keveset említett Horthy Jenő (1877-1953), a kormányzó testvére Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond vadásztársa volt.Kenderesen született 1877-ben, három évet járt Sopronban iskolába, majd Debrecenben lett kollégista, a piaristáknál érettségizett. Egy itteni olvasmányélménye (Piter Maritz dél-afrikai búr telepes írása) keltette föl benne Afrika iránti érdeklődését. Erdélyben, báró Wesselényi Béla támogatásával kezdett titokban vadászni, lovagolni, apja ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy a fiú Debrecenben folytassa sikertelen berlini jogi tanulmányait. Az első világháborúba önkéntes huszárként vonult be, és ebben az időben vált lovas versenyzővé. Szenvedélyesen lovagolt, vadászott, miközben sokat szórakozott, párbajozott is. A Keleti- és a Déli-Kárpátokban a rideg vadászatnak hódolt, Maderspach Viktorhoz hasonlóan űzte télen a vaddisznót, hóban sátorozott vagy széltörésben, szénaboglyában aludt (a többnapos társasági vadászatok során azonban egy-egy hajtás után a társasági elvárásoknak megfelelően szmokingban ebédeltek vagy vacsoráztak). A háború után ménesgazda, tréner, lovas versenyző, az ugratós lovaglás megszállottja. Vadász- és versenylovak tenyésztésével, a félvadon élő ménes lovainak a betörésével foglalkozott.1905-ben utazott először Afrikába vadászni, majd a háború előtt még egyszer. A két világháború között többször is eljutott ide, Kelet-Afrikába, Kenyába és Tanganyikába szervezett szafarikat, járt Egyiptomban, Szudánban, Kongóban. 1934-ben a Távol-Keleten vadászott (Indokína, Korea).