Először is szeretném leszögezni, hogy a mágia sem nem fekete, sem nem fehér. A mágia az, ami. A boszorkány az, aki a színét megadja. És ez a fekete és a fehér mellett minden másfajta szín is lehet. Ennek ellenére széles körben fekete mágiáról beszélnek, ha a negatív energiák hatására van szükség egy gonosz terv megvalósításához. A fehér mágia ezen logika szerint az a mágia, amely pozitív ingadozásokat okoz, hogy jó hatású legyen. A „mágia” és a „boszorkányság” fogalmát néhány kisebb eltéréssel felettébb hasonlóan lehet definiálni, de a mágusokat és a boszorkányokat nagyon eltérően szemlélték. Az elsőt közülük a legismertebb Merlin lehetett csodálták; a boszorkányokat máglyán megégették. Történelmi alapja volt, ami különösen világossá válik, ha a mágiára „vallásként” gondolunk. Sok keresztény, illetve katolikus ezt a látásmódot talán elutasítja, mert a vallás nekik valami minden profántól elemelt. De nekünk nem kell így látnunk. Egyszer errõl egy barátságos pappal beszélgettem. Ahelyett, ahogy az általam várt volt, hogy támadta volna a pogány praktikákat, megismertetett engem a téma iránti modern felfogással. Mindenekelőtt megmagyarázta nekem, hogy egy mágiát, mely a katolikus egyház alaptétele sem veti el, se nem támadja, és nem vezet bálványimádáshoz, nem szükségesen áll ellentétben a vallásos tannal.