Szinopszis: Ha körülnézek, mélységes szenvedést, ínséget, betegséget, nélkülözést, elnyomást, erőszakot látok mindenütt. S ez így megy már hosszú-hosszú ideje. Igyekszem behódolni, törvény- és istenfélő jókisfiú és jókislányként viselkedni, lehajtott fejjel tűrni és bízni, de nem esett meg rajtam a hatalmasok szíve, csak tovább híztak véremen. Próbáltam kitörni a járomból, lázadtam Szpartakusszal, Koppánnyal, Vazullal, Dózsával, Kossuthtal, Nagy Imrével, a Beatlessel, de földbe tiportak. Ráadásul hiába hullattam véremet a barikádokon, az adó, az elnyomás egyre csak nőtt és nőtt, esetleg formája változott. Sem rimánkodással, sem erőszakkal nem tudtam változtatni a világon, sorsomon. Valamit nagyon elrontottam. De most már elég, valódi változást akarok! Nem egy jobb, hanem végre egy szabad, szuverén emberhez méltó életet a végeérhetetlen kínlódás, nélkülözés, szűkölködés, szenvedés helyett. Hová forduljak? Mit tehetek? Min tudok változtatni?