A pozsonyi orvosdoktor egyik fő műve a magyar genealógiai irodalom nagy klasszikusa, amelyben az Árpád-ház ismert tagjainak életére, halálára, házasságkötéseire és utódjaira való adatokat gyűjtötte egybe. A kötet nem szigorúan vett genealógia, nem leszármazási táblák, hanem kronologikus rendbe szerkesztett életrajzok sorakoznak benne, összesen 144 darab. Az egységes felépítésű szócikkek Álmossal veszik kezdetüket, az utolsó feldolgozott személy III. András 1338-ban elhunyt lánya, Erzsébet. Az adott személy élettörténetét, házasságkötései alakulását esetenként több tucat oldalon keresztül nyomon követő fejezetek elsősorban az elbeszélő forrásokra és a korabeli történeti irodalomra támaszkodva lettek összeállítva. A mű érdekessége, hogy kitekint az Árpád-ház hamisan vélelmezett rokonsági kapcsolataira, és részletesen foglalkozik a 19. században heves vitákat gerjesztő kérdéssel, miszerint élnek-e még az Árpádoknak fiúági leszármazottai.