Közel egy évszázaddal ezelőtt írta Albert Schweitzer, hogy „a modern állam a példátlan anyagi és szellemi elnyomorodás állapotában van. Adósságoktól összetörve, gazdasági és politikai harcoktól szétszakítva, minden erkölcsi tekintélytől megfosztva…” S miközben a világ népei az adósságrabszolgaságtól egyre jobban szenvednek, a nagyhatalmak oligarcha vezetői máig nem okultak. Cinikusan hazudva ma is ragaszkodnak hamis eszméikhez és hatalmukat – még úgy, ahogy – biztosító pénzhez. Az elmúlt évtizedben az Európai Unió is megváltozott. Megtagadta alapító atyáinak 1948-ban a hágai Európa Kongresszuson elfogadott határozatát, amely többek között .kimondja, hogy „az igazi egység – a nemzeti, ideológiai és vallási eltérések ellenére – a keresztény civilizáció öröksége, összekapcsolva más szellemi és kulturális értékekkel, összekapcsolva az összes emberi alapjog elismerésével,…” Ebben az egyre súlyosabbá váló nemzetközi csődhelyzetben pedig ismét Magyarország az, amelyik 2010-ben – nemzeti érdekeket érvényesítő új kormányával – bátran, kiutat jelentő példát mutat Európának és a világnak, – egyszersmind végleg lezárni törekedve az elnyomó kommunista múltat. Ez herkulesi feladat. A múltat lezáró gyökeres változás mindenkitől hosszú esztendők súlyos tehervállalását követeli. Népünk azonban még nem nőtt hozzá ehhez a feladathoz. Ugyanakkor iszonyú hazai és nemzetközi ellenszélben már ma kell egyszerre kettős feladatot megoldanunk. Egyszerre kell gazdasági csődből emelkedő pályára állítani az országot és lelkében megújítani, felépíteni a magyar társadalmat, egységbe integrálva az egész Kárpát-medencei nemzetközösséget. – Az elsőnek feltétele a második feladat megoldása, de a másodikhoz az első megoldása is szükséges. A lelki megújulás maga is kettős feladat: egyszerre kell talpraállni és emelkedni; feldolgozni, meggyógyítani az utolsó évszázad sebeit (köztük a legsúlyosabbat, Trianont) és megindítani minden magyar ember egészségessé válását, személyes erkölcsi fejlődését. Mindezt ellenszélben végrehajtani azt jelenti, hogy nem tudunk tiszta lappal kezdeni. Nincsen tiszta lap. Nekünk úgy kell ezt az anyagilag és lelkileg elnyomorodott modern államot egészséges kultúrállammá alakítanunk, hogy ehhez a beteg államhoz tartozunk, annak polgárai vagyunk. Olyan a helyzetünk, mint akik – Albert Schweitzer hasonlatával élve – egy összeroppant katedrálist alapjaiban akarnak újjáépíteni a roppant épület súlya alatt. Ennek a helyzetnek a megoldásához kívánunk írásainkkal legalább egy parányival hozzájárulni.