A magyar orvoslás Semmelweis Ignáctól Szent-Györgyi Albertig, a kitűnő orvosi iskoláknak köszönhetően, még a II. világháborút követő évtizedekben is, nemzetközi hírnévnek örvendett. Napjaink kiemelkedő orvosképzését bizonyítják a kitűnő orvosi műhelyek. Sajnos, a fiatal tehetségek közül többen szubjektív vagy objektív okokból hagyták el hazánkat, és más országokban jeleskednek. A könyv szerzője, aki maga is egy híres patológiai iskola tanítványa, ma már a Semmelweis Egyetem „Professor Emeritus”-a, példákon keresztül tárja az Olvasó elé a hagyományos, etikus, betegközpontú, sikeres orvosi életpályát a családi, iskolai háttértől a medikus, orvosi, kórházi és egyetemi éveken át egészen a szakmai vezetői beosztásokig. Ennek keretében vall orvosi „ars poetica”-járól. Számos megélt példát is bemutat a hétköznapok szakmai, emberi konfliktushelyzeteiről és azok megoldására is ajánl lehetőségeket. Ez a rész képezi a munka gerincét azzal a véleménnyel kiegészítve, hogy az orvosi életút működjön valaki bármely klinikai diszciplínában kórházi, egyetemi, családorvosként, csak egy modell a többi értelmiségi pálya közül, így tanulmányát egy szélesebb körnek is ajánlja. Most az készteti írásra, mert úgy látja, hogy ez a meg nem becsült, sőt esetenként megalázott hivatás és vele az egészségügy nálunk az ezredfordulón a társadalmi értékrend eltolódása miatt súlyos erkölcsi és anyagi válságba került. Ezt azonban meg kell állítani, mert ez a nemzeti létet veszélyezteti. Beteg az ország is, fogy a népessége, vesznek az emberi, erkölcsi értékei, hiányoznak a tisztességes magyar példaképek. Az orvosnak ebben a társadalmi-gazdasági helyzetben kell működnie. Röviden szól a szakmai életút társadalmi értékéről, az orvoslás és a politika kapcsolatáról. Megkísérli elemezni a negatív tendenciák hátterét, beleértve politikai, gazdasági és globalizációs törekvéseket is. A szerző ajánlja a könyvet mindazoknak, akik orvosi pályára készülnek, medikusoknak, különböző klinikai szakmákat művelő kórházi és egyetemi intézményben dolgozóknak, családorvosoknak és orvosvezetőknek. Haszonnal forgathatják azonban bármely, főleg értelmiségi pályán működők mert a szakmai, emberi, munkahelyi problémák sem szakmaspecifikusak.