A pogány magyarok nem voltak hitetlenek, ők a táltoshitű magyarjaink voltak. A magyar táltoshit napkultusza a fény hitének csillagvallási öröksége. Mágus-táltosaink magyar nyelvüket szentként tisztelték, égi eredetűnek tekintették, és úgy gondolták, hogy amíg a magyar nyelv fönnáll, addig a táltosok szent tudása is megmarad. Mágus-táltosaink magyar nyelvünket szentként tisztelték, égi eredetűnek tekintették, és úgy gondolták hogy amíg a magyar nyelv fönnáll, addig a táltosok szent tudása is megmarad. Mágus-táltosaink magyar nyelvüket szentként tisztelték, égi eredetűnek tekintették, és úgy gondolták, hogy amíg a magyar nyelv fönnáll, addig a táltosok szent tudása is megmarad. Az ősi táltosok tudástöredékét a fűvel-fával gyógyító javasasszonyok, az asztrológiai ismereteket tudó alföldi pásztorok örökölték, termékenység-rítusaik pedig a nép hagyományává váltak. Ők lettek a táltosok letéteményesei, falusi életünk gyógyítói és csodatévő-természetgyógyász öregjei, akik a tudást ma is Istentől kapják. Most is itt élnek közöttünk, tanítják és gyógyítják a magyarságot, és óvják a nemzetet. Az ősi táltos tudást új táltosok öröklik. A „fény papjai” ma is harcolnak a nemzetért. Az ősi hagyományokban rejlő erő arra vár, hogy a nemcsak technikailag, de szellemileg is fejlődő ember újra felfedezze azt önmaga gyarapítására. Ősműveltségünk, ősi tanításaink a tudományok, és főleg a genetika fejlődésével ismét napvilágra kerülhetnek.