LESZÁLLTAK KÖZÉNK AZ ISTENEK Elindultak közénk az istenek: megunták már a csillogást, a fehér, éneklő lelkeket. A Tejúton ballagtak lefele - szakálluk lengését figyeltem az éjben, csillagszemük egyre közeledett. Aztán megszusszantak a Göncölön, s nehéz bőröndjükön ülve rádöbbentek, hogy milyen öregek. Tovább haladva időnként hátrafordultak: könnyebbé vált az Üzenet- Útjukon lopva szétszórták az isteni zenét, s a néhány tubus égi kéket. És mire ideértek, semmijük sem maradt. Azóta itt laknak a padláson és szégyenkezve egymást okolják, nagyokat hallgatva várják az estét, s unalmukban lejönnek megnézni az álmom. Kolozsvár, 1972-73.