Rajongói, akik jól ismerik Csányi János operaénekesi, színészi munkásságát, bizonyára nagy várakozással veszik majd kézbe életregényét. Ám e kötet nem csupán számukra lehet érdekes. Élvezettel forgathatják mindazok, akik szívesen nyernek bepillantást a színház, a film, az opera kulisszatitkaiba, „a függöny mögötti világba”. Számukra minden bizonnyal különleges csemegét jelent majd a barátok, kollégák – nem kisebb nevek, mint Kalmár Magda, Sass Sylvia, Tokody Ilona, Agárdi László, Baranyi László, Berczelly István, Kovács János, Medveczky Ádám és Tarnai Kiss László – egy-egy rövid fejezetet magába foglaló visszaemlékezése. Ugyanakkor a kalandos életrajzok kedvelői sem fognak csalódni, mert kétségtelen, Csányi János fordulatokban gazdag művészi pályája és magánélete egyaránt bővelkedik szívmelengető és tragikus eseményekben. Az aprólékos, gondosan megmunkált visszaemlékezésnek – melyet nyomdokaiba lépő, szeretett fia, Csányi László vetett papírra precíz és kitartó munkával – azonban van még egy fontos küldetése: évtizedek során szerzett tudását, tapasztalatát adja át a művész a jövő nemzedékének. A számos tanulság között a leglényegesebb annak felmutatása, miként legyünk képesek minden körülmények között megőrizni önmagunkat. Mert miközben megjárta a legnagyobb mélységeket és magasságokat, miközben a diktatúra megpróbált – koránt sem kesztyűs kézzel – elbánni vele, Csányi János mind-végig maradt, aki volt: Wagner hőstenor, briliáns művész, de legfőképp (Ady Endre szavaival élve): ember az embertelenségben. Méghozzá afféle igaz ember, akit az utókor példaképként állíthat maga elé.