Romániában a holokausztnak megvoltak a maga sajátos vonásai, amelyek megkülönböztették attól, ahogyan Európa más részein és a Szovjetunióban semmisítettek meg zsidókat. A „zsidókérdés” megoldása – ahogy Ion Antonescu eufemisztikusan nevezte – Romániában nem is annyira a zsidók mechanikus és módszeres kiirtásán alapult – noha a román és a német hadsereg több mint 45 000 zsidót ölt meg Besszarábiában és Bukovinában 1941 nyarán, a román katonaság pedig körülbelül 5 000-20 000 zsidóval végzett Odesszában ugyanazon év októberében –, hanem inkább az emberek életének és méltóságának a kegyetlen semmibevételén. Ennek ellenére a módszer hatásosnak bizonyult. Radu Ioanid katalogizálja és leírja Antonescunak a zsidók és a romák Romániából való kiűzésére és megsemmisítésére irányuló intézkedéseit. Ugyanakkor arra ösztönzi az olvasót, hogy maga is elemezze a „végső megoldás” Antonescu-féle változatát, amelyre az embertelen bánásmód miatt bekövetkezett halál, valamint az emberi élet iránti érzéketlenség volt jellemző az iparszerű gyilkolás helyett. A zsidó deportáltakat – köztük fiatalokat, öregeket és betegeket – erőltetett menetre kényszerítették a Dnyeszteren túli terület keleti vidékére azzal a szándékkal, hogy a Bug folyón átkelve a németek kezére kerüljenek, a román őrök megölték azokat, akik nem tudtak lépést tartani a menetoszlopokkal, a németek pedig lemészárolták azokat, akik mégis átkeltek. 1941 nyarának végén a németek végül nem voltak hajlandók továbbiakat befogadni, a zsidókat emiatt rögtönzött módon felállított táborokba zsúfolták, ahol megfelelő élelem és egészségügyi ellátás nélkül maradtak. Ezek az intézkedések pecsételték meg az Antonescunak kiszolgáltatott zsidók sorsát. Ioanid könyvének érdekes jellemzője, hogy figyelmet szentel a romáknak, Antonescu elfeledett áldozatainak. A XIX. század második felében történt felszabadításukig rabszolgaként a társadalom peremén éltek egy olyan világban, amelynek saját becsület- és viselkedési kódexei voltak. Bár a zsidók ellen irányuló szervezett tömeges erőszaktól megkímélték őket – a legszörnyűbb példát az 1941. június végi jászvásári pogrom szolgáltatta, amelynek során egyes források szerint akár 13 000 zsidót is lemészároltak –, nem kevésbé megalázó megpróbáltatásokon mentek keresztül, mint a zsidók.