Egy fizikus gondolatai a beszéd és a gondolkodás kialakulásáról, az ismeretek elrendezésének, és a fogalomalkotásnak a korai lépéseiről A beszéd: közlés. Küldés és annak befogadása. A beszéd a közlésnek egyre magasabb szintekre emelkedett formája. A beszéd az élet dolgairól történő közlés, amely együtt fejlődött a közösség életével. A beszéd szerkezete megőrizte ezt a fejlődési utat. Mik azok az összetevők a beszédben, amelyek ezt a megőrzést lehetővé tették? Az élet állandóságai ezek a kényszerek. Az élet állandóságai szükségszerűen eredményezték a beszéd állandóságait. Az élet szükségletei ma is léteznek. Hol találjuk meg ezeket az állandóságokat ma is? A leggyakoribb élethelyzetekben – ha az élet oldalát tekintjük. A beszéd szerkezeti egységeiben – ha a ma is élő beszédet tekintjük. Az élet és a róla való beszéd két, elválaszthatatlan eseményszál. Hogyan lehet megtalálni ezeket a szerkezeti egységeket? A beszéd belső rendszerében találjuk meg a nagyobb és a kisebb egységek formájában. A közlés mindenkori kívánalma, hogy segítse a közölt jelenség (élethelyzet) fölismerhetőségét. Ezért az utánzás volt a közlés legkorábbi formája. A szemmel követhető mozgásos közlés igen magas szintű megérthetőséggel jár ma is, ha események közlése a célunk. De az elvontságok más irányba fordították a közlés fejlesztését. Ezt nyomozzuk. A beszéd szerkezete rendszert alkot. Ebben a szerkezetben keressük meg az állandóságokat. Egy nagyobb szövegtest legkisebb önálló kifejező eleme a mondat, amely szavakra bomlik. Azonban a szerkezet fölbontása az értelmes egységek és a szétszedhető szerkezet esetében nem állhat meg a szavaknál. A szavak az őseinktől készen kapott mai beszéd részei. A mélyebb szerkezeti szintek őrzik a korábbi beszédállapotokat. Ehhez pedig kisebb egységeket – kisebb állandóságokat – kell kibontanunk a beszéd szerkezeti lépcsőin lefelé haladva. Már a szavakhoz is számos kisebb egység társul, amelyek szintén állandóságok. Ilyenek a ragok, képzők, általában a toldalékok. De a legjelentősebb állandóság a szavak mélyén megtalálható gyök. A gyökök csoportokba gyűjtik a fogalmakat és egy korábbi világ szemével engednek látni. Gazdagságukat a Czuczor-Fogarasi szótárból ismerjük. De a gyököknél mélyebb állandóságok is föllelhetők a kutató számára a nyelvben. A szerkezetben meghúzódó – egymásba-ágyazott – állandóságok körét szűkítve a hangokhoz, (könyvünkben a mássalhangzókhoz) jutunk el. A hangok is, és a gyökök is szervesen kapcsolódnak össze, épülnek egymásra. Tekinthetjük őket ősi élethelyzet-jellemzőknek is. De az az út, ami a hangoktól, gyökökön át a szavakig, s a mondatig elvitt, hihetetlenül összetett. S a hangokkal még nem jutottunk a beszéd kisebb elemeinek a végére. A szétszedési sorozat igényel egy vezérfonalat, amely összekapcsolja a hangzó képletet (hang, gyök, szó) a hangzó képlet értelmével, tartalmával. Ez a vezérfonal „tartalom és forma” párhuzamos jelenléte a közlésben. Tartalom és forma párhuzamos vizsgálatára van szükségünk ahhoz, hogy föltárhassuk a hangzó közlés kezdeteit. Az első párhuzamot Lugossy József megnevezte: szócsaládosság. Ez a „tartalom és forma” párhuzam a szavakba beágyazott gyökökhöz kapcsolódik. E gyökök csoportokba gyűjtik azokat a fogalmakat, amelyeket a gyök különféle toldalékaival alkotott meg a beszélő közösség. A gyök egy olyan hangzó forma, ami magával viszi a tartalmát az új szóváltozatokba. A folyó például a foly alvó gyök toldalékolt alakja. Értelme megmarad, ha a folyó szót ragozzuk, vagy további más toldalékokkal vonjuk össze. A gyök tehát tartalmi állandóság is, és formai állandóság is. Ezt a két szálat, a tartalmi állandóság szálát, és a fogalmi állandóság szálát is párhuzamosan nyomozzuk. Magukban a gyökökben is található egy tartalmi és fogalmi állandóság.