Valami fontosat akartam mondani életről, szerelemről, országról, de most, mikor átadom az Olvasónak e könyvet, érzem: mániákusan csak azt a pillanatot kerestem, mikor omlik össze minden. A XX. század hetvenes éveiben járunk, ahová még elért a tatáűrokkal viaskodó magyarok vére, s ahol a központi elvtársak vezetésével épült a szocializmus. Hencegően egyszerűnek tűnt a jövő, s mégus összeomlott minden: élet, rendszer, szerelem, de megmaradt az ország, s az ember is, hogy tökéletesedjen és szabadabb legyen: ahogy rendeltetett. Így lesz ez minden Halál után: sok szomorúság és sok öröm, új Élet, merly adott az új embereknek. S már nem is fontos éltem-e én?