1920. június 4. a magyar történelem legszomorúbb gyásznapja. Ekkor írták alá a magyar nép szétszakítását, Magyarország brutális megcsonkítását. Ha élőlénnyel tették volna a gazemberek, biztosan nem élte volna túl. Mégis él még a magyar nemzettudat - bár esetenként úgy látjuk, hogy csak pislákol - s nem tudták írmagjában összezúzni, a földdel egyenlővé tenni a magyar népet, a diktátum idegen szívű szerzői.||||És íme, itt az eredeti szöveg. Hozzáértőknek franciául is, nehogy szó érje a kiadót, hogy saját kútfőből dolgozott, és valami keszekusza átiratot nyújt át nekünk.||||A kiadó tudomása szerint, soha sehol nem jelent meg nyomtatásban az eredeti szöveg. Történelmi jelentőségű tehát e szégyenletes diktátum közreadása, amelyről később az aláíró felek is, mint félrevezetett bárányok nyilatkoztak. Persze tudjuk, látjuk mindennapjaink történelméből is, hogy senki, semmiért nem vállal felelősséget, ha politikus. Így volt ez régen is, ma is. Persze azért aláírták, s nem ágáltak ellene, vajon miért? Azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy mostanság ezen emberek utódainak szolgálóivá avanzsálódtunk az EU-nak nevezett kizsákmányoló tőkés oligarchia reánk kényszerített diktátumai alatt.||||Álljon itt végezetül egy francia(!) diplomata Henry Pozzi, másokkal egyetértésben tett nyilatkozata, méltó mementónak:||||'Magyarországot nem feldarabolták, hanem kivégezték.