A Magyar Autonóm Tartományból az a jelentés futott be, hogy Erdőszentgyörgyön a hőerőmű udvarán valaki ledöntötte Sztálin szobrát; Hajdu Zoltán író jelentette, hogy mellette az autóbuszban valaki azt mondta: „inkább haljunk meg fegyverrel a kézben, mint éhen”; Tóth Ödön kulák Zoltán községben azt kiabálta az utcán, hogy „eljött a mi időnk”; az uzoni körorvos azt mondta, hogy Vasile Lucát is rehabilitálni kellene, mint ahogy Nagy Imrét rehabilitálták; a csíkszeredai Fodor Imre pedig kijelentette, hogy azért, ami Magyarországon történt, a kommunisták a felelősek. … Egy pécskai asszony pedig azt kérdezte, mikor kezdik már el nálunk is azt, ami Magyarországon van. A Kolozsvárról befutott jelentésben az áll, hogy a Babeş és a Bolyai egyetemeken szórólapokat találtak, amelyen felhívták a diákságot a szolidarizálásra. Bonchidán az egyik kerítésre valaki felírta: „le a kvótákkal”. Somkeréken Farkas László kulák azzal fenyegette meg a társas gazdaság elnökét, hogy vigyázzon magára, mert hamarosan nálunk is következik az, ami Magyarországon – olvasható a szamosújvári börtönt és a Duna-deltát is megjárt irodalomtörténész kolozsvári Szerző könyvében. A könyv megjelenését az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatta.